Le lesz jőve…
A budapesti Tinta Kiadó, melynek kiadványait igencsak ajánlom a kedves hallgatók figyelmébe, tavaly megjelentette Tótfalusi István 44 tévhit a nyelvekről és a nyelvünkről című kötetét. Amint az előszóból kiderül, a közismert régi szólás szerint a magyar ember három dologhoz feltétlenül ért: a focihoz, a gyermekneveléshez és a nyelvhez, mármint az anyanyelvéhez. (Ehhez a hármashoz, akárcsak a három testőrhöz, csatlakozik egy negyedik is, a versmondás – de ezt már csak én teszem hozzá.) Mivel az utóbbi időben a labdarúgás és gyereknevelés korántsem olyan egyértelmű, „steril” területek, anyanyelvünkkel kapcsolatban még inkább ragaszkodunk nézeteinkhez, és makacsul szeretnénk hinni annak páratlan kiválóságában, ősiségében, dicsőséges származásában. Ami, persze, szívünk joga – de talán érdemes meghallgatni néhány, a mienktől eltérő véleményt is.
Az említett kötet négy részre tagolódik, és szó esik benne a magyar nyelvvel, helyes magyarsággal kapcsolatos tévhitek mellett az idegen, főleg latin szavak magyar ejtéséről és az idegennyelv-tanulásról is. Ma, és a jövőben is néhányszor innen csemegézek.
Kezdjük rögtön egy olyan babonával, amit rendszerint hiperkorrekcióval „javítunk” jóról rosszra, mert a tanultakkal szemben nem merünk nyelvérzékünkre hagyatkozni, és nem tudunk megkülönböztetni két nagyon hasonló szerkezetet. Bizonyára mindenki egyetért abban, hogy az ablak zárva van vagy adva van a lehetőség szerkezetek nem magyarosak, sőt, egyenesen germanizmusok – csakhogy ez egyáltalán nincs így! A határozói igenevet (-va, -ve) és a létigét használni valamely cselekvés révén bekövetkezett állapot, helyzet kifejezésére nemhogy idegenszerűség volna, hanem éppenséggel egyedülálló magyar sajátosság! Gondoljunk csak Károli Bibliafordítására: Meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd!; az ismert népdalra: Zöldre van a rácsos kapu festve; vagy Aranytól például a Toldi egy sorára: Sisakellenzője le vagyon bocsátva. Nem beszélve hétköznapi szófordulatainkról: kétségbe vagyok esve; meg vagyok veled áldva! Ezeknek úgymond javított formája (például a rácsos kaput zöldre festették vagy a lehetőség adott) viszont részint nem ugyanazt fejezik ki, részint éppenhogy ezek a germanizmusok: aki tud németül, megérti, hogy a die Möglichkeit (ist) gegeben ez utóbbit jelenti, nem pedig azt, hogy a lehetőség adva van.
A félreértés oka, hogy sok esetben nem állapotot, hanem cselekvést jelölünk a határozói igenévvel alkotott szerkezetekben, és ez esetben rendszerint a lesz, lett szavakat használjuk. Például: gondoskodva lesz róla, hogy…; az lett megtárgyalva, hogy… stb. Tehát az ablak zárva van, az ügy el van intézve – de továbbra is jó kerülnünk az olyan megfogalmazásokat, mint például: a macska fel van mászva a fára, de le lesz jőve.
Az eredeti adás 2017. okt. 9-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.