Szóköz podcast

Anglicizmusok 1.

Szót ejtettünk már a germanizmusokról, melyeknek hatását sokszor hajlamosak vagyunk eltúlozni, sőt, akár germanizmusnak kikiáltani olyan nyelvi fordulatokat, amelyek kimondottan magyar sajátosságok. Sokkal kevesebbet beszélünk viszont az anglicizmusokról, az angol nyelvnek a hatásáról – főleg azokról a szinte észrevehetetlenül beszivárgó szerkezetekről, amelyeket a filmekben hallunk, s onnan veszünk át.

Sokan mondják, magyar ember soha nem felelt az ajtócsengőre, kopogásra azzal, hogy Jövök!, inkább azzal Megyek! – ugyanis onnan, ahol ő volt, eltávolodott a másik irányba. A szinkronizált amerikai filmek terjedésével viszont az előbbi forma elkezdett általánossá válni, ami a magyar nyelv rendszerének logikájába még akkor is nehézkesen illeszthető be, ha meg lehet magyarázni lélektani okokkal: te engem ott vársz, és én máris ott szeretnék lenni, tehát a te szempontodból mondom, hogy jövök, s nem az enyémből, hogy megyek. De ez azért kicsit nehézkes.

Valószínűleg nem gondolnánk, hogy a túl(ságosan) gyakori használata is angol tükörfordítás eredménye. Ha cipőt próbálunk, és nem illik a lábunkra, akkor azt mondjuk: ez nekem kicsi, vagy nagy. A nadrág szűk, a kabát , aki nem eleget, az keveset keres, ha nem értünk valamit, akkor az nekünk magas, a részeg azzal mentegetőzik, hogy sokat ivott. Vagyis egy tulajdonságnak a kelleténél nagyobb mértékét anyanyelvünk külön határozó nélkül is kifejezi, és ez a természetes.

Ám ha angolból (vagy amerikaiból) fordítottuk, akkor egészen más a helyzet. Akkor mindez túl(ságosan) kicsi, túl(ságosan) nagy, túl(ságosan) szűk, túl(ságosan) bő, túl kevés, túl magas vagy túl sok. No persze, mert az angolban minden esetben ott találjuk a too határozószót (too large, too much stb.), hisz enélkül az angol mondat nem azt jelenti, amit mondani akarunk.

A magyar mondat természetesen ezzel a bővítéssel is érthető, hiszen sokszor, egy sor más melléknévvel vagy a nyomaték kedvéért mi is kitesszük a túlságosan határozószót, bár leginkább csak rövid túl alakjában. Ám ha mindig az angol szerkezetet fordítjuk elemről elemre, akkor rövidesen búcsút vehetünk nyelvünknek egy érdekes és sajátos eszközéről.

Az eredeti adás 2017. okt. 24-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .