Szóköz podcast

Őket vagy azokat?

Ő paradicsom, ő káposzta, melyiket szeretné? – mutat az árura az előadó egyre több, egyelőre még csak magyarországi üzletben. Kardos nyelvvédők és hiperérzékeny anyanyelvőrök erre azonnal szívják a fogukat és tücsköt-bogarat szórnak az illetőre. Igazuk van, persze, de…

Bár iskolában megtanultuk, hogy az ő, ők személyes névmás élő személyekre, az az, azok mutató névmás pedig tárgyakra vonatkozik, a személyes és a mutató névmások nem különülnek el élesen egymástól. Különösen többes számban figyelhetjük meg, hogy a személyes névmás használatos a mutató névmás helyett, egyes számban általában elhagyjuk a névmást. Például ha azt kérdik tőlünk: Hát ezekkel az ütődött almákkal mit csináljak? biztosan azt válaszoljuk: dobd őket a szemétbe. Holott, ugye, tárgyról van szó. Ha olvasnivalót ajánlunk, akkor is ezt mondjuk: Itt vannak ezek a könyvek, olvasd el őket. Ebben az esetben ráadásul ha mutató névmást használunk, olvasd el ezeket, akkor azt sugalljuk, hogy vannak más könyvek is, de ne azokkal foglalkozz, hanem ezekkel.

Találkozunk személyes névmással mutató helyett népdalokban: Felszántom a császár udvarát, Belé vetem népem búbaját; az irodalomban pl. Berzsenyi Dániel versében: Benne termő férgek erős gyökereit megőrlik; és természetesen a hétköznapi beszédben: mássz fel a fára és szedj róla almát, hazahozta a gépet, de azóta ügyet sem vetett stb.

A fordított eset ritkább, de nem egy példát találunk, mint pl. ebben a mondatban: Én a katonákra lettem volna kíváncsi, de azok már elvonultak.

A személyes névmás egyes számú tárgyesetével nem szoktunk élettelen dolgokra visszautalni – igaz, ilyen esetben általában egyáltalán nem utalunk vissza: Eleinte tetszett a regény, de pár nap múlva meguntam. Nem kell hozzá sem az, hogy őt, sem az, hogy azt.

Nos tehát mi legyen a megszemélyesített zöldségekkel, háztartási cikkekkel? Pszichológiailag kiváló fogás az előadók részéről: ha egy porszívóra mondjuk valaki személyként utal, talán kevésbé lesz szívünk otthagyni. Ez voltaképp érzelmi manipuláció, ami lehet, hogy nem tetszik, de nem nyelvtani probléma. Ami a kérdés nyelvtani részét illeti: bár nem helytelen (számos példát láttunk rá, igaz, csakis többes számban, hogy mutató helyett személyes névmással utalunk tárgyakra), azért mai nyelvhasználatunkban nem is természetes, tehát ajánlatosabb kerülni.

Az eredeti adás 2017. nov. 13-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.

Neked mi a véleményed?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .