Mi is az ún. nákolás?

Nyelvhelyességünk (s ez alapján akár helyesírásunk) sokszor visszatérő problémája a -nák, -nék toldalékok használata, pontosabban használatának összemosódása, az úgynevezett nákolás. Mielőtt erről a jelenségről beszélnénk, lássuk, hogy mi is a funkciója a -nák, illetve -nék toldaléknak.

A -nák a feltételes módú, tárgyas ragozású, többes szám harmadik személyű igealakokban jelenik meg: „Ha meglátnának engem, biztosan ezt kiáltanák:…”; „Ezt az országot biztosan nem laknák ennyien, ha nem lenne ilyen gazdag”; „Ha ezt a barátaim látnák, biztosan nagyon meglepődnének”; stb.

A -nék toldalék a feltételes mód, alanyi ragozás, egyes szám első személyű igékhez járul, függetlenül attól, hogy az ige mély vagy magas hangrendű: „Csak egy pohár vizet kérnék”; „Ha meglátnám, így kiáltanék:…”; „Nem laknék szívesen ilyen helyen”; „Ha látnék egy szép pulóvert, rögtön megvenném”; stb.

Ez így nagyon egyszerűnek tűnik, mégis nem egyszer hallhatunk ilyeneket: ha meglátnám, így kiáltanák; nem laknák szívesen ilyen helyen; ha látnák egy szép pulóvert, rögtön megvenném – érdekes, hogy nem általános ez a, mondjuk úgy, tévesztés sem, sosem mondunk például olyat, hogy kérnák (minden bizonnyal a hangrend miatt).

A Balázs Géza – Zimányi Árpád által szerkesztett Magyar nyelvhasználati szótár is ír erről a kérdésről. Az adott szócikk szerint a nákolás (vagyis a -nák toldalék megjelenése a feltételes mód, alanyi ragozás, egyes szám első személyű igealakokban) a mindennapi nyelvhasználatban és a nyelvjárások némelyikében szokásos jelenség. Ez „nyelvjárási szinten elfogadható, de a köznyelvben kerülendő” – írják a kötet szerzői. Azaz: itt is érvényes a helyénvaló – nem helyénvaló elv.

Az eredeti adás 2017. nov. 16-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.