Szóköz podcast

Evvel vagy ezzel?

Kardos nyelvvédők és hiperkorrkecióra törekedő nyelvápolók gyakran vetik egyesek, akár nyilvánosan megszólalók szemére, hogy az ezzel, azzal teljes hasonulással képzett alak helyett az evvel, avval-t használják. Rémlik, mintha iskolában is tanultuk volna, hogy ez utóbbi helytelen, sőt, falusias-parasztias, míg előbbi a helyes, az elfogadott. Természetesen, mint már sok egyéb esetben is láttuk, itt sem ilyen egyszerű a helyzet. Lássuk, mit mond erről Deme László a XVII. Nyelvművelő levelében a Tinta Kiadó anyanyelvcsavar.blog.hu oldalán.

Abban egyetérthetünk, hogy az ezzel, azzal forma ugyanannak a törvénynek engedelmeskedik, mint a kézzel, házzal, s persze a képpel, pappal, a késsel, hússal, és minden mássalhangzóra végződő szónak minden -val/vel ragos alakja. S ezt valóban teljes hasonulásnak szoktuk nevezni, minthogy a találkozó mássalhangzókból az elsőnek a hosszú változata alakul ki. Persze ez a teljes hasonulásnak alaktanilag kötött formája, hiszen csak a -val/vel és a -vá/vé toldalékok viselkedésére igaz. A szintén -v kezdetű -va/ve és -ván/vén igenévképzőre a szabály nem áll; az így hangzik: húzva, nézve, kapva, lépve, ásván, vésvén.

De ha ilyen világos a szabály, amely ezzel, azzal alakot eredményez, akkor hogyan keletkezett az evvel, avval? Nos: egy másik, de semmivel sem kevésbé érvényes szabály alapján. Az eddig emlegetett formákban, mint láttuk, a toldalék természete érvényesült: hogy kezdő mássalhangzója azonossá válik a tővégivel. Ám gondoljunk ilyen formákra: ebben, abban, ettől, attól, ehhez, ahhoz, ennél, annál. Mire utalnak ezek? Egy olyan szabályszerűségre, hogy e két névmásunk tővégi z-je teljesen hasonul a hozzá kapcsolódó toldalék kezdő mássalhangzójához, és így a szóalakban annak hosszú változata jelenik meg. Ennek alapján ugyanolyan természetes az evvel, avval, mint az imént felsoroltak: a tővégi mássalhangzó hasonult a toldalékot kezdőhöz.

Az ezzel, azzal és evvel, avval formák közül tehát egyik sem szabálytalanabb a másiknál, csak épp más-más szabály alapján jöttek létre. Nyelvművelő kézikönyvünk is azt írja róluk: „mindkettő kifogástalan”. Hozzáteszi azonban: „A választékos stílus mégis jobban kedveli a zz-s változatot; és ’aztán’ jelentésű kötőszói-határozószói szerepében is ez a szokásosabb; például: Szólt, s azzal elment.”

Az ezzel, azzal forma tehát egy fokkal jobban illik a képbe, a nyilvános használatba; talán mert tágabb érvényű szabály valósul meg benne, mint az evvel, avval formában. Nem véletlen, hogy értelmező szótáraink ez utóbbit, az avval alakot utalószóként veszik csak fel, s azzal alatt tárgyalják. – S még valamit! Hiába van kettős alakja a -val/vel ragos formának, a máskor vele azonosan viselkedő -vá/vé itt nem követi; azaz evvé, avvá nincsen, csak ezzé, azzá.

Az eredeti adás 2018. jan. 4-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.

Neked mi a véleményed?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .