Erdélyi közszavak
A két ünnep között* szót ejtettem néhány süteménynév eredetéről, s megemlítettem azt is, hogy míg a magyarországi köznyelvben ma már nem használják, sőt, nem is ismerik a tészta szót sütemény jelentésben, addig nálunk szinte kizárólag ilyen formában használjuk. Egyik hallgatónk levélben köszönte meg, hogy erről az oldaláról is foglalkoztam a kérdéssel, lássunk hát még néhány ilyen erdélyi közszót, amelyet mi másképpen használunk, mint az anyaországiak.
Egyik legelterjedtebb a tészta párja, a laska, melyet szintén említettem érintőlegesen korábban. Ezt mi itt Erdélyben a mindenféle liszt, tojás és víz vagy tej összegyúrásából készült, frissen vagy száraztésztaként kifőzött eledelre használjuk. Hagyományosan édesen készítették a különféle metélteket, levesben általános a csigatészta, míg sós főételként a káposztás kocka. Egyes vidékeken a pászka szinonimájaként használatos.
Ugyancsak a piacon vagy a konyhában találkozunk a murokkal és döbleccel. A murok Magyarországon sárgarépaként ismeretes, Benkő Samu művelődéstörténész szerint „egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelvből kerülhetett a magyarba, éppúgy, mint a morcov a románba”. A döblec számunkra teljesen természetes szó, talán el sem tudjuk képzelni, hogy ne így nevezzük a sütőtököt, de magyarországi ismerőseink talán még mindig megütköznek rajta, pedig például Balázs Géza már nem egyszer beszélt róla műsorában. Ezt, a szlávból átvett murokkal ellentétben román eredetűnek tartják, legalább is szerepel Márton Gyula, Péntek János, Vöő István A magyar nyelvjárások román kölcsönszavai című kötetben.
Az említett zöldségek felszeletelésére Belső-Erdélyben és a Székelyföldön lapítót használunk – de már a partiumiak, akárcsak a magyarországiak vágódeszkát. A lapító egyébként annyira erdélyizmus, hogy a hetvenes években egy színromán Szilágy megyei faluban, Zalhán lapitău-nak hívták ezt a tárgyat – szent meggyőződéssel afelől természetesen, hogy román szóval van dolguk.
Ha feldaraboltuk a döblecet, vagy elkészítettük a tésztát, a lerbe tesszük – magyarországi barátaink valószínűleg ezt sem fogják érteni, ugyanis a közmagyarban ezt egyszerűen sütőnek hívják.
A befőtteket, lekvárokat, savanyúságot kisebb-nagyobb borkánban, borkányban tesszük el télire, mely egy az egyben a román szó átvétele. Azt azonban valószínűleg kevesen tudják, hogy a befőttesüveg jelentésű kifejezésről É. Kiss Katalin magyarországi nyelvész Anyanyelvünk állapotáról című kötetében úgy ír, hogy a román szó eredetileg a magyar borkanna átvétele.
*Az eredeti adás 2018. jan. 15-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.
