Szurkol, drukkol, szorít

Február kilencedikén, tehát szűk egy hónap múlva kezdődik a téli olimpia*, így épp időszerű volt Varga-Mihály Márton kollegám kérdése, hogy honnan ered szurkol szavunk, illetve, tettem hozzá már én, mi a helyzet a szinonimáival, a drukkollal és szoríttal.

Zaicz Gábornak a Tinta Kiadónál megjelent Etimológiai szótára szerint a drukkol, természetesen, mint sokan sejthetik, német jövevényszó, szorong, szurkol értelemben 1877-ben került nyelvünkbe. A német drücken és felnémet drucken jelentése: nyom, nyomtat, szorít, ránehezedik, nyomasztóan hat. A drukk 1888-as szavunk szintén német eredetű, nyomás, szorítás, teher, szorongás, szorultság értelemben. A témánkat szorosabban érintő drukker, szurkoló jelentésben viszont csak 1932-ben jelent meg, a német városi polgárság nyelvében keletkezett, hasonló képzéssel a sportnyelvben a ziccer esetében találkozunk.

A szurkol ugyane szótár szerint 1792-es származékszó, a szurok főnév szurk tőváltozatából keletkezett, eredeti jelentése szurokkal beken volt. A ma általánosan használt jelentésmódosulásra 1844-ben került sor, először szorong, majd drukkol értelemben. Ezek a jelentések  a szorongást kísérő testi jelenségek, az egymáshoz szorított kezek ragadása, a félelem okozta izzadás hatására fejlődtek ki. Az Etimológiai szótár a szorít szóval nem foglalkozik.

Grétsy László és Kemény Gábor Nyelvművelő kéziszótára bővebben fogalmaz és mindhárom szót megemlíti külön címszóként is, a drukkol címszó alatt azonban részletesen ír mindhárom jelentéséről, használatáról.

drukkol, drukker, drukk

Német eredetű, bizalmas-vulgáris hangulatú szavak; ma elsősorban a sporttal kapcsolatban használatosak, de csak az alacsonyabb szintű beszélt nyelvben. Az írott sportnyelv az 1930-as évek óta tudatosan kerüli őket, s helyettük a magyar szurkol, szurkoló, szurkolás szavakat alkalmazza. A szurkol ige eredetileg inkább ’fél valamitől, izgul, szorong vmi miatt’ értelmű volt, de a következetes használata folytán idővel felvette a ’(versenyen, mérkőzésen izgulva) vkinek v. vmelyik csapatnak a győzelmét kívánja, azt szívvel-lélekkel buzdítja’ jelentést, s így jó magyar megfelelőjévé vált a drukkol szónak. Még ebben az összefüggésben is pótolni tudja: kinek v. kiért drukkolsz (= szurkolsz)? Nem sportnyeli értelemben a drukkol igének más pontos magyar megfelelői is vannak: drukkol (= fél, izgul, szorong, aggódik stb.), hogy felelni fog fizikából.

A drukker főnevet a sportban jól helyettesíti a szurkoló. A bizalmas és pejoratív ellendrukker helyett azonban nem mondhatjuk: ellenszurkoló.

A drukk főnévnek alig van sportnyelvi vonatkozása. A bizalmas-vulgáris társalgási nyelvben gyakori, pl. nagy drukkban (= izgalomban) van; a vizsgák előtti drukk (= félsz, izgulás, aggódás stb.) tönkretette az idegeit. Jellegzetes összetétele a vizsgadrukk.

Újabb fejlemény a szócsalád történetében, hogy a drukkol igét nem a szurkollal, hanem a szoríttal magyarítják: szorít vkinek; majd szorítunk érted. A szorít azonban tükörfordítása a német drückennek, így valamelyest maga is idegenszerű.

Nyelvművelő kéziszótár (szerk. Grétsy László, Kemény Gábor). Bp., Tinta Kiadó, 2005.

*Az eredeti adás 2018. jan. 16-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.