Házasodjunk, hajahaj

Farsang idején* a legáltalánosabb szokás a bálok rendezése volt, nemcsak a férjhez menendő lányok és házasulandó legények körében, de a házasemberek, asszonyok, gyermekek között is. A farsangi időszak volt jellegzetesen a párválasztás, lakodalmak ideje, így aki pártában maradt vagy nem házasodott meg húshagyóig, annak egy évet kellett várnia, és elviselnie a vénlány- és vénlegénycsúfolókat. Ez a témája, kiindulópontja Csokonai Vitéz Mihály Dorottya, vagyis a dámák diadalma a Fársángon c. művének.

De hogy is állunk a férjhez megy – házasságot köt – megházasodik szavakkal, kifejezésekkel? Grétsy László így foglalta össze a tudnivalókat.

Házasodjuk, hajahaj…

Pócsmegyer-Surányból kaptam azt a levelet, amelyből idézek néhány sort. „Mostanában gyakran olvasom valamely újságban, hogy X. Y. hölgy megházasodott vagy éppen nem házasodott meg. Igazam van, hogy megütközöm ezen, vagy túl konzervatív vagyok?”

Megnyugtathatom olvasónkat, észrevételével nem szolgált rá a konzervatív jelzőre, mivel még a legújabb, 2003-ban megjelent Magyar értelmező kéziszótár is így adja meg a megházasodik ige jelentését: ’<Férfi> házasságot köt’. Bátran kimondhatjuk: nyelvünk hagyományai és jelenlegi szokásai szerint a lányok vagy férjhez mennek, vagy házasságot kötnek, vagy bekötik a fejüket, de nem házasodnak meg. Megházasodni a férfiak szoktak. A több évszázaddal ezelőtti nyelvhasználatot számunkra megőrző nyelvemlékekben nincs egyetlen olyan adat sem, amely leányok, nők megházasodásáról szólna.

Szótárainkra hallgatva most azt kellene mondanom, hogy noha modern korunkban nemegyszer a nő viszi házába, otthonába a választott férfit, nem volna jó, ha a megházasodik jelentésköre kibővülne, fellazulna, s nőkre vonatkoztatva is használhatnánk a megházasodik igét. De mégsem mondom, mert a még ma is élő régebbi szokások mellett fel-felbukkanhatnak újabb szokások is. Ha egy nyelvközösség tagjai közül egynek vagy tíznek a nyelvhasználatában tűnnek fel új nyelvi jelenségek, akkor még nincs jogunk új szokásról beszélni, de ha a jelenség tömegesen jelentkezik, azaz egy szólás szerint csőstül jön az áldás, akkor – akár benne van a szótárakban, akár nincs –, tudomásul kell vennünk, hogy a meglévő régi mellé egy új, a másiktól eltérő szokás is született.

Esetünkben erről van szó. Talán még többségben vannak a nyelvközösség tagjai között, akik szerint megházasodni csak a férfi hivatott, ám az internetet böngészve azt látjuk, hogy korunk új társadalmi szokásai következtében már jelentős tábort alkotnak azok, akik szerint a nőket is megilleti a (meg)házasodás joga a nyelvben is. A példákat nem is kell keresnem, annyi sok van belőlük a sajtóban s az internetes hírportálokon: „Lily Allen (egy angol énekesnő) megházasodik”; „Jennifer Aniston megházasodik és rúdtáncol”; „beadta a derekát a pop koronázatlan királynője (azaz Madonna), és megházasodik”; „Megházasodik a 85 éves spanyol hercegnő (Alba hercegnőről van szó); stb.

Mit tehetünk? El kell fogadnunk. De azért kis írásom címéül nem véletlenül választottam Petőfi Sándor Tíz pár csókot egyvégbül című kedves költeménye egyik versszakának kezdő sorát, ugyanis népies hajahaj indulatszavunk a vidámságon kívül egy kis szomorúságot, borongást is kifejezhet.

Grétsy László: Anyanyelvünk tájain. Bp., Tinta, 2017. 191-192.

*Az eredeti adás 2018. febr. 1-jén hangzott el a Kolozsvári Rádióban.