Szóköz podcast

Magyar gyógyszernevek

Bár az eredeti adás tavasszal készült, a megfázásos időszak végén, most, ősszel, még inkább aktuális lehet. Ki ilyen, ki olyan gyógyszer szed, de vajon gondolkodtunk-e már azon, hogy honnan ered a gyógyszerek elnevezése. Dr. Orosz Tamás váci gyógyszerész megtette, teljes írása az anyanyelvápoló.hu-n olvasható.

Az ókorban és a középkorban az egyszerű gyógyszeranyagok a származásuk helye szerinti nyelvből kiindulva ellatinosodtak, majd az egyes nemzeti nyelveken kaptak új nevet. Az összetett készítmények kéttagú nevet kaptak: az első a gyógyszerformára, a második a feltaláló nevére (Solutio Castellani – Castellani oldata), a hatásra (Sirupus diureticus – vízhajtó szirup), az összetevők számára (Oleum septem florum – hétvirágú olaj) vagy valamilyen fogalomra, esetleg tulajdonnévre utalt (Unguentum Apostolorum – tizenkét szerből való ír). A honfoglalás előtti gyógyszerismeretekről – írásos emlékek hiányában – nincs tudomásunk.

A kereszténység felvételével a nyugati kultúra és a latin nyelvűség döntő befolyású lett hazánkban. A görög–latin orvostudományt arab orvosok közvetítették Itálián át Európába, és az olasz politikai, tudományos, kulturális befolyás a Kárpát-medencében is meghatározó volt. A korai nyelvemlékekben leginkább növénynevekkel találkozunk. A fák jelentős szerepet kaptak a határok kijelölésében, így lehetséges, hogy a tihanyi apátság alapítólevelében (1055) is szerepelnek: keuris tue (kőris töve), monarau bukurea (mogyoróbokor), kurtuel fa (körtefa). Az első, magyar nyelvű, nyomtatott, gyógyszerekkel foglalkozó könyv Melius Juhász Péter Herbáriuma volt; Kolozsvárott készült 1578-ban. 1236 magyar növénynév szerepel benne (pl. füge, olajfa, gránátalma, aloé, szenna), de állati eredetű anyagokra is van példa (tyikmonyhéj, kappannak leve, kecsketej, lúdháj, rákszem).

A nyelvújítás a kémiai nevezéktant is átalakította. Schuszter János és Bugát Pál közös munkája, a Természettudományi Szóhalmaz (1843) áttörést hozott. A mű előszavában használják először a gyógyszertár és az orvos szavakat. Az általuk alkotott kémiai (és gyógyszerészi) műnyelv részben a már addig ismert és bevált elnevezéseken alapult, de sok új szót találtak ki.

Csupán néhány példa

Növénynevek: szegvirág (szegfűszeg), ló-gesztenye (vadgesztenye), keserfa (fahéj), tzitzkóró (cickafark), száfrás (babérfa), szunnyaszték (morfin).

A kémiai nevek a fémes és nemfémes elemek elválasztásán alapultak és mintegy ötven évig használatban voltak. A fémes elemek -any végződést, a nemfémesek -ó, -ő szóvéget kaptak: rézany, vasany, higany, ezüstany, szikany (nátrium), hamany (kálium); gyúló (hidrogén), iboló (jód), fojtó (nitrogén), bűzlő (bróm). A tökéletes oxidok -ag-ra, a tökéletlenek -acs-ra végződtek: fojtósavas ezüstag (ezüst-nitrát), sósavas szikag (nátrium-klorid).

További, ma igencsak érdekesnek ható gyógyszernevek: Etzetégény (etil-acetát), Vilanysavas szikeny (nátrium-foszfát), könenyhalvag (tömény sósav), Timélegvizegy (alumínium-hidroxid), Hígany Ketted-Zöldlet (higany-klorid).

Az eredeti adás 2018. április 26-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.

Neked mi a véleményed?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .