Tuti

Minden kornak megvannak a maga divatszavai, amelyek ideig-óráig kiszorítják szinonimáikat, átveszik a rokon értelmű szavaknak a helyét. Ilyen többek között a tuti szavunk is, bár jóval régebb óta él nyelvünkben, mint gondolnánk. Grétsy László Anyanyelvünk tájain című kötetecskéjében is foglalkozik ezel a szóval, példákat hozva arra, hogy bár a XX. század közepén megjelent nagy értelmező kéziszótár nem tartalmazza a szót, már az 1900-as évek elején is használatos volt.

(…)

Benne van már A magyar tolvajnyelv szótára című, 1924-ben megjelent könyvecskében így: „tuti ’biztos’, tutira menni ’biztosra menni’”. Nem véletlenül, ugyanis eredetileg az ún. fattyúnyelvben, az alvilág nyelvében terjedt el, s abból szivárgott be először a budapestiek bizalmas nyelvhasználatába, majd egészében a laza, könnyed társalgási nyelvbe.

A huszadik század második felében azután valóban elszabadult a pokol. A tutti, illetve tuti divatszóvá vált, s azóta is az. Szemléltetésül íme néhány mai „példa” (…).

„Sok az olyan betörő, aki nem tutira megy, nem puhatolja ki előre, milyen zsákmányra számíthat”; „tuti siker pizzarecept”; „Tuti biztos a svájci árfolyam-manipuláció”; „ezüst- vagy aranyszínű ruha tuti befutó egy ilyen eseményen”; „Biztos állás, tuti kereset és semmi felelősség”; (…) és idézhetném a példákat a végtelenségig.

[Nyelvérzékünk] a tuti szót olasz eredetűnek véli. Voltaképp így is van, de egy kis közbeiktatással. Mi ugyanis a bécsi német argóból vettük át a szót jó egy évszázaddal ezelőtt, mégpedig ’jó, szép; rendben; sikerült’ jelentésekben, de oda valóban az olaszból került az ’egész, teljes’ jelentésű olasz tutto többes számú alakjaként. Mint részben talán a példák is árulkodnak róla, a tuti nálunk elsősorban a bizalmas társalgás, az ifjúsági nyelv s a kereskedelmi reklámok kedvenc szava. Ott jó is, de hogy én semmilyen ismeretterjesztő vagy más cikkben soha le nem írom, az tuti! (…)

Grétsy László: Anyanyelvünk tájain. Bp., Tinta, 2017. 48. old.

Az eredeti adás 2018. május 3-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.