Szóköz podcast

Süteménynevek eredete 2.

A téli időszak, különösen a karácsony, szilveszter környéke a nagy sütés-főzés, lakmározások időszaka, a háziasszonyok számos hagyományos ünnepi tésztát vagy süteménykülönlegességet készítenek el. Az Anyanyelváplók Szövetsége honlapján, az anyanyelvápoló.hu-n Gillich Katalin és dr. Orosz Tamás gyűjtött össze egy csokorra valót legismertebb és legkedveltebb édességeink eredetéről – tegnapelőtt és ma (hogy stílszerű legyek) ebből mazsolázok.

Nem hiszem, hogy sokan tudnák, hogy a híres Gundel palacsinta valójában Márai Sándor feleségétől származik. A Kassán született író húszévesen Berlinben találkozott Matzner Ilonával. Három évvel később Budapesten kötöttek házasságot. 1940 októberében mutatták be az író Rendelés előtt című novellájából készült Kaland című színdarabot. A művet a Nemzeti Kamaraszínházban több mint 300 alkalommal játszották, akadémiai díjat is kapott. A premiert követő bankettet a Gundel étteremben tartották; Matzner Ilona, Lola családjuk egyik kedvenc ételét, dióval, mazsolával, cukrozott narancshéjjal töltött csokoládés palacsintát is készíttetett az ünnepségre. Gundel Károlynak annyira ízlett a desszert, hogy Márai-palacsinta néven az étterem étlapjára is felvette. Az édesség a kommunista Magyarországon nem viselhette az emigrált, tiltólistára tett író nevét, így lett belőle Gundel palacsinta. (Érdekes, hogy az akkoriban szintén osztályidegennek számító Gundel nevét, valószínűleg a már Európa-szerte ismert vendéglő miatt, nem tiltották be.) A negyvenes, ötvenes években a már megtöltött palacsintákat a tálalás előtt még forró vajjal, serpenyőben (sütőben) is sütötték, a vaníliával ízesített csokoládémártást csak az utolsó pillanatban öntötték a forró palacsintára.

Természetesen nem maradhat ki a sorból a bejgli – a hagyományosan mákkal vagy dióval töltött tekercs, igazi magyar karácsonyi étel. Újabban más töltelékekkel (meggyes, gesztenyés, almás) is készítik. Ez a sziléziai eredetű kalácsfajta a 14. század óta ismert Európában. A 19. század második felében osztrák közvetítéssel érkezett Magyarországra, ekkor kezdték német divat szerint ünnepelni a karácsonyt. A név is német eredetű, a sütemény eredeti hajlított, patkó alakú formájából származik (németül: beugen = meghajlít, mohnbeugel = mákos kifli vagy bejgli). Kezdetben családi ünnepekre készítették, később került a karácsonyi asztalra. A népi hiedelem szerint a diót a rontás ellen kell enni, a mák pedig bőséget, boldogságot hoz a házhoz.

S ha már édességek, nem mehetünk el szó nélkül a tészta – sütemény kettőse mellett. Manapság gyakran okoz félreértést erdélyiek és magyarországiak között, hogy míg itthon tésztának hívjuk a sós vagy cukros süteményeket, és laskának a levesbetétet vagy az olasz pasta hazai megfelelőjét, addig Magyarországon a tészta (éppen az olasz hatásra) ez utóbbit jelenti, előbbire pedig csak a sütemény kifejezést használják. De nem volt ez mindig így! Aki nézi a vasárnaponként a tévében is sugárzott 1930-as, ’40-es években készült magyar filmeket, annak nem egy esetben ütheti meg a fülét, hogy bizony a szereplők nem süteményt esznek ebéd vagy vacsora után, hanem tésztát. A jelentésmódosulás (illetve -szűkülés) valószínűleg az utóbbi évtizedekben, az olasz pasta hatására terjedt el és vált olyannyira általánossá, hogy Magyarországon olykor furán néznek ránk, ha tésztát kérünk édesség gyanánt.

Az eredeti adás 2017. december 29-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.

Neked mi a véleményed?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .