A Szóköz podcast fejléce

Fázol, izzadol

Így, az ősz beálltával* igazán időszerűvé vált az a kép, illetve hozzá tartozó néhány szó, amelyet egyik kollegám valamikor nyáron mutatott. A képen a négy évszakot ábrázolta a készítője, s miután a téli tájhoz odaírta, hogy fázol, a többinél ez szerepelt: izzadol, tüsszögöl, szipogol. Valószínűleg tréfás szóképzésről beszélhetünk jelen esetben, a fázol mintájára, mégis érdekes a kérdés, hogy honnan is jut eszébe valakinek ez a fajta szóalkotás.

Nehezen jöttem rá, hogy hol keresendő a fenti szavak eredete, pedig nem is kirívó esetről van szó. Az ikes igék ragozásáról már esett szó a rovatban, most is ehhez kell visszanyúlnunk.

Az ikes ragozás egy, az irodalmi nyelvre jellemző, visszaszorulóban lévő igeragozási típus a magyar nyelvben, amely a jelen idejű egyes számú alakokban, mindhárom igemódban (kijelentő, felszólító, feltételes módokban) egyaránt érvényesül. Legáltalánosabb példa erre az eszik ige ragozása lehet, bár egyes alakjaival ennek is már csak az irodalmi nyelvben, vagy ott sem találkozhatunk: kijelentő módban én eszem, te eszel, ő eszik; felszólító módban én egyem, te egyél, ő egyék; feltételes módban pedig én enném, te ennél, ő ennék. Ez esetben tisztán ikes igéről beszélünk, de már itt megfigyelhető egyes igéknél ingadozás, például a lakik egyes szám második személyben inkább laksz és nem lakol. Emellett vannak a nem tiszták ikes igék és az ál ikes igék, melyek csak a harmadik személyben ikesek, például bújik, hazudik, megjelenik, de bújok, bújsz; hazudok, hazudsz; megjelenek, megjelensz stb.

Egyes igéknél, mint ahogy az ál ikes igéknél is, megfigyelhető az ikesedés folyamata: ma azt mondjuk, hogy ő hazudik, de Vörösmarty még így használta: „Jókedvet és ifjuságot hazud”. Ugyanez a folyamat, az ikesedés megy végbe némely ‑s, ‑sz, ‑z, ‑dz végű igéknél, amelyek egyes szám 2. személyben az ikes igékre jellemző ‑l végződést kapnak: mosol, teszel, hiszel, nézel, edzel.

S itt értünk vissza kiindulópontunkhoz, ugyanis az ‑l rag más végződésű igéknél is megjelenik, de csak nem standard nyelvhasználatban fordul elő, például adol, kapol, fogol, sütöl, a standard nyelvben ezek adsz, kapsz, fogsz, sütsz. Ugyanilyen módosuláson mentek keresztül az elején említett izzadol, tüsszögöl, szipogol szavak: a valóban ikes fázik (én fázom, te fázol, ő fázik) ige egyes szám második személyű alakjának mintájára -l végződést kaptak a standard nyelvhasználatban izzadsz, tüsszögsz, szipogsz alakú igék. Nyelvi leleménynek kiváló, de inkább kerüljük használatukat.

*Az eredeti adás 2018. szeptember 10-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.

Neked mi a véleményed?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .