A nak, -nek birtokosjelző-rag 2.

Tegnap a -nak, -nek birtokosjelző-rag különböző használatáról beszéltem, azokról az esetekről, hogy mikor célszerű elhagyni és mikor kell inkább kitenni a ragot. A magyarban ugyanis alapvetően akár jelöljük, akár nem, ugyanazt jelenti: pl. a versenynek győztese – a verseny győztese. Vannak esetek azonban, amikor az érthetőség, választékosság szempontjából fontos, hogy kitesszük-e vagy sem. Halmozás esetében (a képviselőháznak az elnökének szavazata) az utolsó birtokosra illik kitenni a ragot, a többire nem. Ha a birtokos jelzőnek értelmezője van, amely a birtokos és a birtok közé ékelődik szintén célszerű kitenni, enélkül ugyanis az olvasó (nem beszélve a hallgatóról) könnyen félreérti a mondanivalót.

A Grétsy–Kemény-féle Nyelvművelő kéziszótár szerint akkor sem mellőzhetjük a -nak, -nek ragot, ha a birtokszónak minőségjelzője van (főleg, ha az hosszú, szerkezetes). Egy sajtónyelvi példa: megtalálták Donatello szentet ábrázoló mellszobrát. A birtokos jelző ragjának kitételével a mondatszerkezet szabályossá, a hír könnyebben érthetővé válik: megtalálták Donatellónak szentet ábrázoló mellszobrát.

Általános szabályként azt mondhatjuk, soha ne hagyjuk el a -nak, -nek ragot, ha a birtokos jelző olyan messzire esik birtokától, hogy enélkül nem érthető első pillantásra a mondandó.

Sok gondot okoz az is, hogy ki kell-e tenni az a, az névelőt a -nak, -nek rag után. Sokan úgy vélik, hogy okvetlenül, de ez tévedés! Napjainkban kétségtelenül ez a gyakoribb forma (pl. a napnak az ereje – vagy fénye, hogy tegnapi példámra utaljak; az iskolának a tanulói), de anévelő nélküli szerkesztésmód sem hibás, csak egy árnyalattal régiesebb, illetve választékosabb. Állandósult szókapcsolatokban, hagyományos szerkezetekben nem is volna helyes kitenni a névelőt. Tehát csak így: éjnek évadján, ennek hallatára, erőnek erejével, időnek előtte, példának okáért.

Az eredeti adás 2018. szeptember 13-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.