A Szóköz podcast fejléce

Szent Erzsébet szárnyas oltár

A mai Szóköz címéül választhattam volna ezt is: A kötőjelek helyes használatának felettébb hasznos voltáról. Ha ugyanis mindenki helyesen használná a kötőjeleket, akkor nem futnánk olyan vicces példákba, mint jómagam a Kolozsvári Magyar Napok alatt*… De előtte még ismételjük át kicsit a kötőjelek használatának legalapvetőbb szabályait!

A magyar nyelv, például a némethez hasonlóan, kedveli az összetételeket, és tulajdonképpen bármilyen hosszú szó képezhető összetétellel, ha egy fogalmat jelöl. A némettől eltérően viszont bizonyos szótag-, illetve összetételi tag fölött kötőjelet kell tenni a gyengébb kapcsolat határán. Ez, bármennyire bonyolultnak tűnik is, a megértést voltaképpen könnyíti. Ezt rögzíti a 6:3-as, vagy szótagszámlálós szabály, amely gyakorisága ellenére az egyik legrettegettebb helyesírási szabályozás, és a többszörös összetételek írásmódjára vonatkozik.

Kötőjelezni kell tehát a hat szótagnál hosszabb, és legalább három összetételi tagból álló összetett szavakat, mint például: labdarúgó-bajnokság (labda – rúgó – kötőjel – bajnokság), pedagógus-továbbképző stb. A szótagszámlálásnál azonban azt sem árt tudni, hogy az egytagú igekötők (be, ki, fel, le, át) nem számítanak külön összetételi tagnak, amint az -i képzőt sem kell külön szótagként számolni (a képzőket egyébként igen).

Az úgynevezett 6:3-as szabálynak azonban van egy kiegészítő pontja, a mozgószabály néven elhíresült szabályozás – melyet a Nyelv és Tudomány portál szerint mindenki elront, de senki nem veszi észre. Annak köszönhetően ugyanis, hogy a magyar nyelv produktív, születhetnek alkalmi összetételek, az eredetileg nem összetett szavak egy harmadik tag hozzákapcsolásával összetettekké válhatnak, más esetekben egyes összetett szavakból eltűnhet, pontosabban más helyre kerülhet a kötőjel. Amikor egy kötőjellel már tagolt szóhoz újabb, szintén kötőjellel kapcsolandó utótag járul, akkor az első kötőjelet kihagyjuk, vagyis az eredetileg kötőjelezett szórészt az új alakulatokban egybeírjuk. Tehát anyagcsere-vizsgálat, de anyagcserevizsgálat-kérés.

S most akkor kanyarodjunk vissza az elejére! A példa, amelytől elindultam, egy templomoltár, pontosabban egy Szent Erzsébet szárnyas oltár (az az oltárfajta, amelynek két oldalán van még egy-egy oltárkép, s ezek behajthatók, úgymond becsukható az oltár). A helyesírási szabályzat szerint a szárnyas oltárt, mint minőségjelzős szerkezetet külön kell írni. Ezt minden bizonnyal kiválóan tudta a szöveg írója, aki ugyanakkor azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy az oltárt Szent Erzsébetnek szentelték, így a nevet és a tárgyat jelölő szót kötőjellel összekapcsolta. Ennek eredménye viszont az lett, hogy első ránézésre Szent Erzsébet-szárnyas oltárt olvastam, ami eléggé profánul vicces.

Ebben az esetben tehát érdemes a mozgószabályt alkalmazni, és a szárnyasoltárt, melyet kötőjellel kapcsolunk a névhez, egybeírni. Vagy egyszerűen külön írni minden tagot, Szent Erzsébet szárnyas oltár, s így biztos nem esik félreértés.

Ami a legfontosabb viszont, hogy egy szótár vagy helyesírásellenőrző sem gondolkodhat helyettünk, amikor szöveget fogalmazunk!

*Az eredeti adás 2018. szeptember 14-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.

Neked mi a véleményed?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .