Kolozsvári helynevek
Hallgatói kérésnek teszek eleget a mai rovatban. Úgymond őskolozsváriként ő is, mint néha magam is megütközünk egy-egy kifejezésen, megfogalmazáson, ami városunk helyneveit illeti. Jelen esetben természetesen elsősorban nem az utcák régebbi elnevezései kontra jelenlegi név harcra gondolok, de ejtsünk erről is pár szót.
Nem szeretném utcanév-szószedetté változtatni a rovatot, inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy az idősebb vagy több generáció óta itt élő lakosság körében miért fontos, egyáltalán: miért merül fel a régi megnevezések használata. Túl azon, hogy természetesen mindenki azt a megnevezést tudja leginkább, amit gyermekkorában elsajátít, ez olyannyira rögzül a mentális térképén, hogy sokszor rendkívüli erőfeszítés megváltoztatni, hiszen ez az újonnan szerzett tudás már nem tud beépülni. Magam példája: ha valaki Napoca utcát mond, persze, pár tizedmásodperc után el tudom helyezni, hogy melyik közterületre gondolt, de a Jókai utca hallatán azonnal látom is magam előtt, anélkül, hogy gondolkodnom kéne rajta. Ez azonban, vagyis Kolozsvár esetében konkrétan a magyar utcanevekhez való ragaszkodás identitásképző tényező is, a lokális kollektív tudatnak, illetve emlékezetnek a lenyomata, valamint szimbolikus térfoglalás. Egy más településről a városba kerülő fiatalnak természetesen nincsen honnan tudnia, hogy néhány tíz évvel ezelőtt hogyan neveztek közterületeket, az pedig, hogy megtanulja-e, részben baráti körén, részben saját ambícióin múlik.
Mindez eddig nem tartozik a nyelvhelyesség kérdéskörébe, de mivel érinti mai témámat, fontosnak tartottam elmondani. Hallgatóm ugyanis arra hívta fel figyelmemet, hogy sajnos a sajtóban is többször olvasta, hallotta az ilyesféle megnevezéseket: Nagy park, kis-Szamos, központi temető. Talán van, most értetlenül áll a rádió előtt, és nem érti, mi ezekkel a gond – pedig ezek már nyelvhelyességi, olykor műveltségi kérdések is. A város szívében levő zöldövezetnek ugyanis van szabatos magyar neve, Sétatér, nagy parknak, vagy központi partnak románul hívják. Ugyanez a helyzet a központi temetővel: ennek neve Házsongárdi temető. Nem véletlenül van az -i képző a végén: a „Házsongárd” név régebbi, mint a temető, eredetileg a város falától délre eső domboldalt jelölték így, ahol gyümölcsösök, kertek és szőlők terültek el. A név első írásos említése 1373-ból maradt fenn.
A kis-Szamos még helyes is lehetne, ha valaki a várost átszelő folyóra gondolna, hiszen ezt valóban Kis-Szamosnak hívják, a Meleg- és Hideg-Szamos összefolyásának eredménye, mely Kolozsvár alatt, Dés környékén egyesül a Nagy-Szamossal. Amit viszont sokan kis-Szamosként emlegetnek, az valójában a Malomárok – ezt egyébként Canalul Morii-nak hívják románul is.
Az említett példák tehát, éppúgy, mint ha valaki Gherlának mondja Szamosújvárt, Gheorgheninek Györgyfalvát vagy Cojocnának Kolozst, mindezek nyelvhelyességi kérdések, hiszen itt nem arról van szó, hogy egy közterületnek megváltozott a neve, hanem hogy bizonyos létező magyar nevek helyett elkezdjük a román neveket használni.
Az eredeti adás 2018. szeptember 17-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.
