Éhomra

Húsvét előtt vagyunk, tegnap megkezdődött a nagyhét, csütörtöktől pedig kezdetét veszi a Sacrum Triduum, azaz szent háromnap, mely a nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat napoknak összefoglaló neve a katolicizmusban. Ha egyébkor nem, nagypénteken a protestánsok egy része is böjtöl, délig, vagy napszentületig, azaz naplementéig, sötétedésig. Így tehát éhomra dolgozunk, teszünk bármit is – de van ilyen szó, hogy éhomra?

Természetesen, mondja a nyest.hu-n Fejes László is, akinek cikkéből inspirálódtam, ha használjuk (márpedig használjuk), akkor van. Igaz ugyan, hogy az éhom szóra a legismertebb keresőalkalmazás csupán 1.500 körüli találatot ad ki, míg az éhomra ragozott alakra 17.000; s igaz, hogy az éhgyomorra alak sokkal elterjedtebb (157.000 találat fél másodperc alatt) – ettől még szabályos és helyes éhomra szavunk.

A magyar nyelv értelmező kéziszótára nem tartalmaz éhom címszót, csupán az éhomra alak kapott szócikket, jelentéseként „Éhgyomorra (reggeli előtt)” van megadva. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz.) is csak éhomra szócikket tartalmaz. Mindkettő az éh és a jonh elemek összetételének tartja, -ra toldalékkal ellátva. De honnan származnak és mit jelentenek, jelentettek ezek az elemek?

Az éh szót ma már magában nem használjuk legfeljebb kifejezésekben (éhen hal, elveri az éhét, éhe a jó szónak stb.) fordul elő, illetve több származékában (éhes, éhezik, éhség; éhenkórász, éhkopp, éhhalál, éhínség stb.) ismerhetjük fel. Eredete bizonytalan, ám nyelvhasználókként valószínűleg minden gond nélkül megértjük bármelyik összetételben, de mi az a jonh, ami a szó második eleme? A nyelvemlékekben ’szív, lélek’, ’epe’, ’ágyék’, ’has’ és ’máj’ jelentésekben fordul elő. Eredetét tekintve ez is összetett szó, az ugor eredetű, ’belső’ jelentésű jo- és a finnugor eredetű, ’has’ jelentésű hon összetételével keletkezett: eredeti formája tehát johon (< juχun), jelentése ’hasbelső, belső szervek’ lehetett – a többi jelentése is ebből vezethető le. Azt, hogy ha az éh is ennek alakváltozata volt, ennek az éhséghez kötődő jelentése pontosan hogyan alakult ki a ’has’ jelentésből, arra a szakirodalomban nem találtunk részletes magyarázatot.

Az éhom tehát vagy az ’evő’-ből ’éhes’ jelentésűvé vált éh és az egyre rövidülő johon összetételéből jött létre, vagy a johon már kettéhasadt éh ’éhes’ és jonh ’has’ összetételével. Ezzel azonban a szó kacskaringós története nem ért véget, az éhom -om elemét ugyanis egyes nyelvhasználók birtokos személyragnak érezhették, így kialakult az éhodra, sőt az elől képzett magánhangzós éhemre, éhére alakváltozata is.

Végül – bár az éhomi alak az interneten gyakran felbukkan – például éhomi vércukorszintmérés –, a szótárakban nem találjuk. Elképzelhető, hogy viszonylag új képzés – ennek eldöntéséhez kifejezetten erre irányuló kutatásokra lenne szükség.

Az eredeti adás 2018. március 27-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.