A Szóköz podcast fejléce

Nemtő

Igencsak megörültem, amikor Grétsy László Anyanyelvünk tájain című kötetében a következő kis törtnetre bukkantam – s hogy miért? kb. az ötödik mondatból kiderül!

A közelmúltban egy diáklány hívott fel telefonon, mégpedig azzal a kéréssel, hogy mondjam meg, hogyan keletkezett nemtő szavunk, melyre ő Határ Győző költőnknek egyik versében bukkant rá. Mint megtudtam tőle, a vers címe is Nemtő, s szerinte gyönyörű vers. Szótárainkból kiderítette, hogy a nemtő valamiféle védőszellemet jelent, de eredetére is kíváncsi.

Már az nagy öröm számomra, hogy van olyan fiatal is, aki diszkózás, „csetelés” helyett szabad idejében, íme, verseket is olvas, sőt csemegéz. Persze tudom, hogy ilyenek is vannak,. nem is olyan kevesen, de azért – vagy talán éppen ezért – szívesen válaszolok kérdésére, abban bízva, hogy olvasóink között is sokan vannak, akiket ez (is) érdekel.

Bármily meglepő is, nemtő szavunk egy sajtóhibának köszönheti létét, ugyanis Ambrosius Calepinus olasz tudós 1585-ben Lyonban kinyomtatott tíznyelvű szótárának, a nyelvtörténészek által csak Calepinus néven emlegetett szótárnak magyar részéből indult hódító útjára. A szótárban a ’szellem, őrszellem’ jelentésű genius az a szó, amelyben ott találjuk mint magyar megfelelőt. Nyelvünkben latin eredetű műveltségszóként él is ’a hely szelleme’ értelmű genius loci kifejezés. Mivel a latin genius végső soron a ’szül, nemz’ jelentésű latin gignere igével s a ’nem, nemzetség’ jelentésű latin genus szóval függ össze, a 16. században élt Laskai Csókás Péter, a szótár magyar részének készítője jogosan és helyesen ajánlotta a genius magyar megfelelőjéül a nemző szót, csakhogy ez a szó egy furcsa, ma már inkább megmosolyogtató tévedés áldozata lett. A lyoni nyomdász ugyanis nem tudott magyarul, s valamilyen okból t-nek olvasva az áthúzott z-t a szót nemző-ből nemtő-vé formálta. Ezt a hibás alakot azután átvették már szótárak is, mert íróik a nem és a főnév összetételének fogták fel, s ezért elfogadták a latin genius magyar megfelelőjéül.

A hiba utólag persze kiderült, de már későn. Az önálló életre kelt nemtő szót először Kazinczy barátja, Döme Károly kanonok használta 1815-ben, majd nagyjaink is, Madách, Jókai s főleg Vörösmarty. Ő olyan gyakran, hogy a Magyar Philosophiai Szemle című lap egyik nagy tanulmányában 1885-ben Kun Pál őt tekinti a szó megalkótójának.

Ebben tévedett a szerző, mert a nemtő letagadhatatlanul a francia nyomdász lelkén szárad, de nekünk nincs okunk panaszra. A mentő betűiből is kirakható nemtő végül is megfelel rendeltetésének, s íme, még arra is érdemes volt, hogy a szavainkkal játszadozni nagyon is szerető s kiválóan tudó jeles költő még egy kedves versikét is írjon róla.

Grétsy László: Anyanyelvünk tájain. Bp., Tinta, 2017. 20–21. old.

Az eredeti adás 2018. szeptember 24-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.

Neked mi a véleményed?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .