A Szóköz podcast fejléce

Milyen, ami csíptelen?

Nem csak a kiemelt helyzetekben vagy doktori disszertációkban fontos, hogy helyesen írjunk, vagy éppen a megfelelő szót használjuk – ez épp annyira fontos például a feliratok esetében. Kollegáktól kapott példák kapcsán néhány szabályszerűségről is beszélek.

Korábban már volt szó róla, hogy számos esetben nem mindegy, hogy egy szókapcsolatot egybeírunk-e vagy sem. A való folyamatos melléknévi igenév például kétféleképpen viselkedik. Az Osiris Helyesírás éppúgy, mint az akadémiai Magyar Helyesírás 12. kiadása elsőként arra hívja fel a figyelmet, hogy a való utótagú összetett szavak vagy szószerkezetek helyesírását alapvetően a szófai érték határozza meg, miközben ebben az összetételi formában gyakori a szófajváltás, jellegzetes a főnevesülés. Ha a szerkezet egésze főnévi értékben szerepel, összetételként egybe kell írni, például: van-e olvasnivalód az útra? nincs vesztenivalója; szégyellnivaló, ahogy viselkedsz stb. A sok sütnivalója van talán a legkönnyebben megjegyezhető példa, hiszen ennek mai jelentése (azaz, hogy eszes) nem áll kapcsolatban a sütéssel. Nem főnévi értékben azonban külön kell írni a való utótagot. Például: olvasni való könyv, szégyellni való eset, sütni való hús stb. Különösen fontos, hogy tudjuk, hogyan írjuk le az ennivalót: egybeírva ugyanis eledelt jelent, ha viszont azt szeretnénk mondani, hogy valaki mennyire aranyos, akkor külön írandó, hogy enni való.

Éppen ennyire fontos az egybeírás abban a példában, amelyet nemrégiben kaptam: eladó nőt keresünk. Ez ugyanis, különírva, azt jelenti, hogy hölgyeket keres az illető – míg minden bizonnyal elárusítónőt szeretnének alkalmazni, ebben az esetben viszont egybe írandó, hogy eladónő.

Szintén egyik kollegám küldte a képet: csíptelen gyros. A magyar produktív nyelv, képzőinknek lényege, hogy velük más jelentésű, akár más szófajú szavakat is alkothatunk. Ez a gyerekek nyelvhasználatában különösen gyakori. A fosztóképző (-talan, -telen, -atlan, -etlen, -tlan, -tlen) névszói vagy igei alapszóhoz járuló képző; olyan mellékneveket képezünk vele, amelyek azt fejezik ki, hogy vki, vmi annak híján való, amit az alapszó jelöl (pl.: remény-telen, gondoz-atlan, szó-tlan). A fenti példának a csíptelennek megalkotója ebből a szempontból teljesen szabályosan járt el: a csípős szó ellentéteként létrehozta a csíptelen szót. Ez ugyan ma igencsak furcsán hat, de a nem csípősnek különben tökéletes, a nyelv szabályainak megfelelő párja.

Az eredeti adás 2018. szeptember 26-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.

Neked mi a véleményed?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .