Elkap – tájnyelvi szavak nyomában

Az EMKE és EMKISZ csapata nemrégiben* Délvidéken járt, a KULTIVÁL idei rendezvényén. Az utazást természetesen egyeztetések előzték meg, a levélváltásban többek között a szállás elfoglalásával kapcsolatos információk is érkeztek. Ezt írták: „a bejáratnál be kell majd diktálni, s az alapján kapjátok el a karszalagokat; az erdélyiek a Thurzó Lajos MOK szobáit kapják el”.

Első alkalommal azt hittem, elírás, de amikor másodjára olvastam, elgondolkodtam: vajon a délvidékiek az el igekötőt használják a meg helyett, legalább is ez esetben? Hiszen egyértelmű, hogy nem arról van szó, hogy a levegőben kell elkapni a karszalagokat, vagy főként a szobákat, hanem az adott körülmények között lehet megkapni őket, hozzájuk jutni. Én nem utaztam ez alkalommal a csapattal, de a kollegák megkérdezték: valóban, az elkap a megkap helyett délvidéki regionalizmus.

A megkap egyébként a mi erdélyi nyelvünkben is érdekesen él. Említettem már korábban, hogy partiumi ismerősöm igencsak megütközött, amikor, egy találka helyszínét megbeszélve ennyit mondtam, hogy ott leszek a környéken, majd megkapsz! Számunkra, belső-erdélyiek számára természetes, hogy a talál, megtalál szinonimájaként használjuk a kap, megkap igéket, de a Királyhágón túl bizony eléggé pikáns jelentése van annak, ha valakinek azt ígérjük: megkaphat valahol.

Az elkap vajdasági regionalizmus hatására utána néztem kicsit, milyen szavakat használnak még a délvidékiek – természetesen olyanokat, amiket nem, vagy nem egyértelműen a szerbből vettek át. Van jónéhány velünk közös, de akadnak igencsak érdekesek. Náluk is használatos az almárium ’fiókos szekrény’ jelentésben, a csirkepaprikás megnevezés a magyarországias ’paprikás csirke’ helyett, a dudva ’gyomnövény’ jelentésben (de ’trágyát’ is jelent), az eszcájg az ’evőeszköz’ neveként, vagy például a férjhez menendő lány kifejezés a ’majdan férjhez menő lány’ megnevezésére.

A firhang mint ’függöny’ ismert szó, de a firhangos gombóc kifejezést héjában sült krumplira még nem hallottam. Arra, hogy valaki tudhat valamit, azt használják, hogy bírhat. Cajgli a bicikli, faragó a ceruzahegyző, sámli a kis méretű, fából készült, munkához használatos ülőalkalmatosság, avagy lábtartó – amelyet én személyesen és a környezetemben használunk, de pár napja tudtam meg, hogy például a csángók nem ismerik.

Érdekes, hogy az abajgatni szó, amit itt mifelénk inkább ’pátyolgat’ jelentésben használunk, délvidéken azt jelenti, hogy ’izgatni, idegesíteni’. Ha pedig valamilyen munka nem sikerült, ezzel a mondattal zárják le tréfásan az ügyet: Húzi, voni, taszíti, ha nem biri otthagyi!

*Az eredeti adás 2018. szeptember 27-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.