Lévén vagy létére?
Az Anyanyelvápolók Szövetsége lapjának, az Édes Anyanyelvünk 2018. szeptemberi számában Lengyel Klára a lévén szót járja körül. Mivel valóban érdekes, és a létére szóval gyakran összekevert kifejezésről van szó, mai rovatunkban az említett cikket hívom segítségül.
Miért vetődik fel folyton a lévén használatának szabályosságát firtató kérdés? – A választ a lévén többarcúságában kell keresnünk. A lévén kettős szófajú szóból jött létre, ezért maga is többszörös szófajiságú, ráadásul jól érzékelhetően változóban (esetleg a szóhasadás folyamatában) lévő szótári szó. Mindennek tetejében a nyelvhasználók gyakran keverik a létére szóval.
A lévén szó a létige képzős alakja. A lé- szótövet a -vén határozói igenévképző követi. Vagyis a lévén a lesz igéből származik, amely a van „másodhegedűs” párja a létige teljes alakrendszerének létrehozatalában. A tiszta létezés fő igéje a van. (Pl. Van igazság.)
A -ván/-vén képzős határozói igenevek domináns grammatikai jelentése az előidejűség és az előidejűségből következő okság. Pl. Rettegvén/Megrémülvén a betegségtől, nem látogatta influenzás barátját. (’Azért nem látogatta, mert rettegett/megrémült.’) A létigéből keletkező határozói igenév az okság jelentését viseli magán: Bajban lévén, szaladt az édesapjához. (’Szaladt, mert bajban volt.’) A -ván/-vén képzős igenevekre olyannyira jellemző előidejûséget maga a létigei jelentés zárja ki, hiszen a létezés statikus, pillanatnyi. Cselekvések, történések megelőzhetnek más cselekvéseket, történéseket, de önmaga létezését semmilyen más cselekvés vagy történés nem előzheti meg, és nem követheti. Az időviszonyítás jelentése ezért éppen a lévén-ből hiányzik, marad egyedüliként az okság. Ennek használata azonban egyértelmű: Idegen lévén, eltévedtem a városban – azaz ’Eltévedtem a városban, mert/ugyanis idegen voltam.’
A Nyelvművelő kézikönyv szócikke szerint a létére „a mai művelt nyelvben csakis megengedő állapothatározó értelemben, bizonyos fokú ellentét kifejezésére helyes. Pl. öreg létére reggelig táncolt; kisfiú létére ő volt a legmegfontoltabb. Másképp, felbontva: noha öreg volt stb. – Természetes oksági viszony jelölésére különféle megértési zavarok elkerülése végett ma már nem tanácsos használnunk, bár a régi és a népnyelvben így is megtalálható: öreg létemre [pontosabban: lévén,] nem bírtam a duhaj legényekkel; bíró létére [pontosabban: lévén,] ismernie kellett a törvényt.”
A nyelvtudomány mai állása szerint nem tudni, hogy a nyelvművelés miért von ilyen éles határvonalat a lévén és a létére közé, de az biztos, hogy az érthetőség kedvéért a lévént ajánlatos okság kifejezésére használni, a létére szót pedig megengedő értelemben.
Az eredeti adás 2018. október 1-jén hangzott el a Kolozsvári Rádióban.