Választékosság

Több mint kétszáz önálló, új részt ért már meg a Szóköz*, s bár szinte mindennap a helyesírás, nyelvhelyesség témáját járja körbe, felhívva a figyelmet a helyénvaló és nem helyénvaló közlésre, a választékosság fontosságára bizonyos esetekben, mégsem volt szó még egyszer sem arról, mi is az, hogy választékosság.

A választékos v. emelkedett stílus a szokásos köznyelvinél igényesebb írott és szóbeli közlések nyelvi megformálásmódja. Szavait egyrészt a műveltebbek szókincséből válogatja (pl. becsvágy, étkezés, elhunyt), másrészt a komoly, tompított indulati töltésű kifejezések köréből (pl. hitbuzgó; ezzel szemben a rosszalló bigott v. a tréfás, gúnyos szentfazék semmiképp sem választékos). Választékosnak számítanak a régibb alak- és mondattani formák is: óh, ha ezt láthatnók!; kérlelt, hogy gondolkodjam rajta; a tudniok, látniok is választékosabb az -uk személyjeles formáknál.

A választékosság nem öncélú érdem a nyelvhasználatban. Megvannak a feladatai bizonyos, jól körülhatárolható szövegfajtákban: a diplomáciai érintkezés nyelvezetében, a gyász- és emlékbeszédekben, szónoklatokban, avató- és megnyitóbeszédekben, a hivatalos tárgyalásoknak érzelemkitörésektől óvakodó párbeszédeiben, a hivatását gyakorló pap és hívei közötti vallási-egyházi kapcsolattartásban, a magasabb rangúval, feljebbvalóval folytatott munkahelyi megbeszéléseken stb.

Aki e körökön, közlési helyzeteken, viszonyokon kívül törekszik választékosságra, azt könnyen – s nem is alaptalanul – érheti a keresettség vádja. Persze aki baráti társalgásban olyasmiket mond, hogy kígyót melengetett a keblén v. lerója a hála adóját, az valószínűleg nem keresetten, hanem tréfásan, esetleg gúnyosan beszél, de mindenképp kockáztatva, hogy félreértik mondanivalóját. Egy másik példa: választékos a beszennyez ige a bepiszkol-lal szemben, de ebéd közben nem mondhatja a szülő a gyermekének, hogy beszennyezted az asztalterítőt (ahelyett, hogy leetted v. bepiszkoltad az abroszt). Olyan kisdiákok sincsenek, akik otthon így panaszkodnának anyjuknak: ha tudtuk volna, hogy a tanító néni rútul visszaél bizalmunkkal, alkalmasint messze elkerültük volna a tanintézetet.

Mint minden stíluskategóriának, a választékosságnak az értéke is változik a nyelv életében. Egykor választékos szólás volt a távozás hímes mezejére lépni, ma legfeljebb jópofáskodó közhely. Divatossá tehetnek az újságírók népies zamatú szavakat, választékossá azonban nem. Suta tehát az efféle művi választékosság: újfent elértünk az advent küszöbére; az újdonsült Nobeldíjasok…; stb. A választékosság határai szüntelen mozgásban vannak, ezért csak nagyon jó stílusérzékkel tudunk választékosak lenni anélkül, hogy modorossá v. avíttá válnánk.

Grétsy–Kemény: Nyelvművelő kéziszótár. Bp., Tinta, 2005. 591-592. old.

*Az eredeti adás 2018. október 26-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.