A Szóköz podcast fejléce

Társalgási stílus

Néhány hete beszéltem arról, hogy mi is voltaképpen a választékosság, hogyan lehet úgy élni vele, hogy az ember ne essen a modorosság csapdájába. Ma egy, a nyelvhelyesség szempontjából legalább olyan fontos stílusról, a társalási stílusról szólok.

Bár a társalgás, társalgási éppolyan választékos szavak, mint maga a társalog ige, a társalgási stílus fogalmán nemcsak a művelt csevegés nyelvhasználati sajátosságait értjük, hanem – összefoglaló kategóriaként – mindenféle élőszóbeli nyelvi érintkezésnek a stílusát is. Ennélfogva a társalgási stílus semmiképp sem lehet egységes, hiszen a közlési helyzetek végtelen sokféleségétől, a beszélgetők társadalmi, életkori, nemi hovatartozásától, érzelmi viszonyától s magától a szóban forgó beszédtárgytól függően a társalgás stílusa éppúgy lehet választékos, ünnepélyes, mint bizalmas-családias, ifjúsági nyelvi, argó, népies, táji, sőt sajnos vulgáris, durva, trágár jellegű is.

Mivel a beszélgetők általában gyors megért(et)ésre törekednek, kerülik a bonyolult mondatokat. A beszédhelyzet kölcsönös ismerete lehetővé teszi számukra, hogy akár nagyon hiányos mondatokkal, mondatszókkal fejezzék ki mondanivalójukat. Az összeszokott beszédpartnerek „fél szóból” is értik egymást. A „csak teljes mondatban beszéljünk” iskolás kívánalma ellenkezik a társalgási stílus természetével. Gondoljunk pl. az eldöntendő és a kiegészítendő kérdésekre adható helyes válaszok számtalan tömör változatára!

A társalgási stílus szövegei kérészéletűek, ezért elemeik közt jól megférnek a merész, szokatlan alkotású szavak, amelyek esetleg nem is tartanak számot arra, hogy vki többször is alkalmazza őket.

A társalgás sokszor vmilyen figyelemfelhívó bevezetéssel indul: hidd el!; vegye tudomásul!; értsd meg végre!; ide hallgass(on)! A továbbiakban rendszeresen ismétlődnek a kommunikációs kapcsolat fenntartását szolgáló, ill. fennállását ellenőrző tartalmatlan (de nem funkciótlan!) beszédtöltelékek: figyelj, nézd, tudod stb. Ilyen szerepe van telefonbeszélgetéskor az időnként közbeszúrt halló szónak. Némelyik ilyen kifejezésből üres, olykor fölényt éreztető töltelékszó is válhat: nézze kérem, én tudom, amit tudok.

A beszélgetést indító v. továbbvezető szerénykedő formáknak (meg szeretném említeni, úgy vélem, szeretném megjegyezni stb.) lehet ugyan a beszédhelyzetből fakadó, ill. azt befolyásolni igyekvő érzelmi (kísérő) funkciójuk is, de sűrűn használva modorossá válnak. Az angol beszélgetésnek szinte nélkülözhetetlen kelléke – még a magasabb rangú beszédpartner megnyilvánulásaiban is – az I’m afraid ’attól tartok, (hogy)’ fordulat. A magyarban az attól tartok, hogy… másodjára már zavaró, suta volna.

Grétsy László – Kemény Gábor: Nyelvművelő kéziszótár. Bp., Tinta, 2005. 543-544. old.

Az eredeti adás 2018. november 19-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.

Neked mi a véleményed?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .