A Szóköz podcast fejléce

Hiszi a piszi!

Szólásaink eredete sokunkat érdekel, még ha nyilvánvalóan nem is foglalkozunk velük nap mint nap, de egy-egy érdekesebb esetben megpróbálunk utána járni. Ma egy sokak által gyerekesnek, infantilisnak tartott mondásról, a hiszi a piszi!-ről rántom le a leplet, Grétsy László segítségével.

Épp a Maradj talpon! című, fordulat – és bátran mondhatom, nyelvi szempontból is figyelemre méltó – vetélkedőt figyeltem az m1-en, amikor a mindig szavakész játékvezető valamivel kapcsolatban egyszer csak azt mondja: Hiszi a piszi! Alighogy vége az adásnak, cseng a telefonom, s egy távoli ismerősöm nekem szegezi a kérdést valahogy így: „hallottam már máskor is ezt a szerintem gyermeteg, sőt infantilis, furcsa szólásfélét, de mégis megkérdezem: mire használjuk, s valójában mi is az a piszi?” Válaszoltam a kérdezőnek, s azt remélem, hogy amit mondta, olvasóimat is érdekli.

Kezdjük a piszi szóval! Ez 1793-ban bukkant fel először, mégpedig Endrődy Jánosnak A magyar játékszín című négykötetes munkájában, amely voltaképpen az első magyar színészeti szakkönyv. Történeti-etimológiai szótárunk ezt a mondatot idézi belőle: „Hiszi azt a’ piszi!”, vagyis a ma használatos forma ezt szinte teljes hűséggel meg is őrizte. A piszi jelentését Kresznerics Ferenc Magyar szótár gyökérenddel és deákozattal című, 1931-1832-ben Budán megjelent munkájából tudjuk meg. A piszi jelentése ’kiskutya’. A szó kétségtelenül hangutánzó eredetű, és a pisszeg, pisszen igék tövével azonos. Természetesen a csendre intő pszt! és pissz is ide tartozik. Magát a Hiszi a piszi! szólást Kreszneris a korhoz illően így értelmezi: ’eb hiszi’, majd a későbbi szótárakban ez a jelentés így módosul, illetve illeszkedik bele a társalgási nyelvbe: ’legfeljebb csak a kiskutya hiszi el’, majd: ’higgye, aki akarja, de én nem hiszem’. A kiskutya tehát – mivel a piszi szó jelentése elhomályosult – kihullott belőle, de hogy eredetileg szerepe volt benne, azt bizonyítják a következő, részben hasonló szólások: kell a kutyának; eb, aki bánja; a kutya se törődik vele; stb.

Bár csakugyan a ’kutya’ jelentésű piszivel kezdtem a magyarázatot, közben már magának a szólásnak az eredete is kiderült, az elmondottakból. Ezekhez már csak annyit fűzök hozzá, hogy noha a vizsgált Hiszi a piszi! forma csakugyan valamilyen „furcsa szólásféle”, ahogy telefonálóm megjelölte, azért tagadhatatlanul a szólások között a helye; ugyanúgy, mint az olyan egyéb, beszédhelyzetekhez, azaz állandósult szókapcsolatoknak is, mint amilyen az Üsse kő! vagy a Kár a benzinért’ formula. Értelmező kéziszótárunk főleg a bizalmas társalgásba valónak tekinti, adataink azonban a sajtónyelvből is bőven vannak rá.

Arra megjegyzésre pedig, hogy e szólásunk gyermeteg, sőt, infantilis, az én véleményem csak ennyi: Hiszi a piszi!

Grétsy László: Anyanyelvünk tájain. Bp., Tinta, 2017. 124-125. old.

Az eredeti adás 2018. november 21-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.

Neked mi a véleményed?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .