Félezer magyar psalmus

„Vagy félezernyi dalt megírtam
s e szót: magyar,
még le nem írtam.” – kezdi nagyszabású költeményét, a Psalmus Hungaricust Dsida Jenő. Nos, én ezt nem mondhatom el: a félezernyi Szóközben* igencsak sokszor leírtam, elmondtam a magyar szót – lévén ez egy magyar anyanyelvi műsor. Annak is ez az 500. adása.

Én ezt most számmal írtam: az ötszázas után egy pontot téve, ezzel jelezve, hogy sorszámnévről van szó. Az idézetben szereplő félezernyit egybe kell írni, ugyanúgy, ahogy a félszáz, félmilló alakokat is.

Korábban beszéltem a betűvel kiírt, egy szóban írt törtszámnevekről. Mindannyian ismerjük, és használjuk a másfél kifejezést, valamivel ritkábban a kettedfél formát, amely a másféllel azonos értékű, de választékosabb. Bizonyára jó néhányan hallottuk már a harmadfél, negyedfél, ötödfél stb. szavakat is. De merjük-e használni az utóbbiakat? Tudjuk-e, mit értünk például az ötödfél alatt? Igaza annak lesz, aki a négy és fél mellett kardoskodik. Miért?

Nagyon egyszerűen megértjük, ha megnézzük, miből is jön a másfél kifejezésünk. A fél szót értjük, de az a ’más’, az miben más? Ez bizony a második szó rövidülésével keletkezett, és abból ered, hogy a második fél. Azaz az első még egész, de a második már csak fél, azaz másfél. Ugyanígy a harmadfél szavunk arra utal, hogy bár az első kettő még egész, a harmadik már csak fél, azaz összesen kettő és fél. Innen már adja magát a felismerés, hogy az ötödfél óra alatt bizony négy és fél órát értünk.

No de hagyjuk a számokat! Dsida a magyar szót ugyan nem etimológiai értelemben említi, de mi most nézzük meg ebből a szempontból – így ugyanis tényleg nem foglalkoztam vele. Az Tinta Kiadó Etimológiai Szótára 870 körülre teszi, valószínűleg összetett szó, melynek tagjai olyan szavak vagy elemek, melyek vagy kihaltak, vagy már régóta csak összetételek elemeként használatosak. Előtagja ősi, ugor kori szó, a vogulban például ez ’vogul; kereszteletlen gyermek’, kissé más alakban ’a vogulok és az osztjákok közös népneve’ jelentésben van jelen. Ezek forrása a ’férfi, ember; nem, törzs, frátria’ jelentésű ugor *manc lehetett. Utótagja a ’férfi’ jelentésű ősi,  finnugor kori főnévre visszavezethető er szó, mely önmagában nem fordul elő, de gondoljunk az ember, férj, némber szavakra. Nyelvünkben az elsődleges magyeri, magyer alakból az összetétel elhomályosulása után, hangrendi kiegyenlítődéssel alakult ki a népnévvé vált magyar forma. Ezzel szemben a magas hangrendű megyer változat kizárólag törzsnévként élt tovább (a mai nyelvben gondoljunk például Káposztásmegyer településnévre).

S hogy mi a psalmus? A latinban zsoltárt jelent, Dsida tehát Magyar zsoltárát kezdte az idézett sorokkal.

*Az eredeti adás 2020. február 11-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.