Külföldi magyar településnevek 2.
Korábban azokkal a magyar településelnevezésekkel foglalkoztam, amelyek a Kárpát-medencén kívül vannak, s talán nem is sejtenénk, hogy magyar nevük is van. Természetesen nem sorolhatom fel mindegyiket, de egypár fontosabbat, ismertebbet kiemeltem a listából.
A Lemberg nevet hallva talán mindenki tudja, hogy az ukrajnai Lvivről van szó. A városnév jelentése tulajdonképpen a „Leó vára” Dániel halicsi fejedelem fiáról. A német Lemberg (eredetileg Löwenberg) a szláv városnév tükrözése. Középkori magyar elnevezése az Ilyvó volt, az akkori ukrán névváltozatból eredt. Később a németből átvett Lemberg terjedt el a magyar nyelvben. A szovjet időkben és a rendszerváltás előtti Magyarországon az orosz (illetve lengyel) eredetű Lvov volt a hivatalos neve. A rendszerváltás után újra a Lemberg lett a magyar nyelvben leggyakrabban használt változat.
A csehországi Brno két magyar névvel is rendelkezik: Brünn és Berén, Börön vagy Börénvásár. Középkori magyar neve Berén, később azonban ez kikopott a használatból és a 19. századi magyar szövegekben már a németből átvett Brünn az egyeduralkodó. A kommunista uralom évtizedeiben, ahogyan nálunk is, szigorúan az adott ország nyelvén használt településnév szabályát alkalmazták, így a magyar szövegekben teret nyert a Brno változat, miközben Magyarországon elhomályosult az azonosság a Brünn névvel. 1990-től mindkét névváltozat használatban van, a használó ízlésétől, tudásától és a kontextustól függően. A szlovákiai és csehországi magyar sajtó általában a Brünn változatot használja, de tulajdonnevekben, például helyi sportklubok, cégek esetében gyakran a cseh elnevezést.
Egy másik csehországi településről mind a mai napig azt hittem, hogy német város, ugyanis nem tudtam, hogy Olmütz jelenlegi neve Olomouc, magyarul pedig Alamóc. Egészen a második világháború végéig németek lakta város volt. Ekkor őket a városból, ahogy egész Csehszlovákiából, igen gyors ütemben kitelepítették. Nevének eredetéről nem találtam információt, de az bizonyos, hogy mindhárom nyelvben hasonló hangzású.
Horvátországban egész sorát találjuk a magyar elnevezéseknek. Beli Manastir Pélmonostor, Čakovec Csáktornya, Dubrovnik Raguza, Đurđevac Szentgyörgyvár, Koprivnica Kapronca, Opatija Abbázia, Osijek Eszék vagy Osziék, Rijeka Fiume, Virovitica Verőce, Zadar Zára, Zagreb pedig Zágráb. Elsőre Đurđevacot emelném ki, mivel neve igencsak hasonlít Giurgiu magyar és bolgár nevéhez, a Gyurgyevóhoz. Szentgyörgyvár, másképpen Szentgyörgy, Gyótaszentgyörgy vagy Gyurgyevác, németül Sankt Georgen néven ismert. A név eredetéről viszont ez esetben sem tudtam meg többet. Fiume az olaszból átvett magyar név, horvátul jelenleg: Rijeka, németül: Sankt Veit am Flaum (ez elavult) vagy Fiume, latinul: Vitopolis, Flumen. Az olasz Fiume és a horvát Rijeka szó is folyót jelent, ugyanis itt ömlik a tengerbe a város folyóvize, a Recsina, amelyet lakói olaszul Fiumara néven is neveztek (ami tulajdonképpen időnként megáradó hegyi patakot jelent). Abbázia (horvátul Opatija, olaszul és németül Abbazia) Karlsbad után a Monarchia második legnagyobb üdülőhelye volt. Horvát neve az opatija (azaz apátság) főnévből származik, miként a magyar az azonos jelentésű olaszból. Dubrovnik régi magyar neve Raguza, a város egyébként latinul Rausium később Ragusium, olaszul: Ragusa – innen a magyar név. A várost a Rausius sziklazátonyon alapították, neve Laus volt. A Ragusa elnevezést a Lau szóból eredeztetik, ami ógörögül meredeket jelent.
Az eredeti adás 2020. január 9-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.