Se szeri, se száma

Valamikor, jónéhány évvel ezelőtt, így sóhajtottam fel, erősen parafrazeálva Kazinczyt: adj egy szöveget korrektúrára, s megmondom, ki vagy! Persze, a korrektúrának van jó oldala is, például a mai témámat is egy ilyen szövegnek köszönhetem. A szerző vessző nélkül írta a se szeri, se száma szókapcsolatot, s nekem gyanús volt, hogy vessző kellene. De mit is jelent ez a kifejezés, honnan ered, és hogy kell írni helyesen?

Bármerre is kutakodtam, a környezetemben levő szótárakban nem találtam meg címszóként ezt a kifejezést. A helyesírására azonban hamar fény derült, ugyanis a Magyar Nyelvi Szolgáltatóiroda oldalán, az e-nyelv.hu-n volt már ehhez kötődő kérdés. Bár ott a kérdező arra volt kíváncsi, hogy lehet-e többes számba tenni, egyértelmű, hogy a mondást 4 külön szóban írjuk le, és vessző van a közepén: se szeri, se száma. Balázs Géza válaszából továbbá megtudjuk, hogy „Az állandósult szerkezetek egy része nem változtatható, tehát tovább nem toldalékolható, másik része viszont igen. A kettő közötti határt nyelvészetileg nem lehet meghúzni. A jelzett mondatban a többes számba helyezés fölösleges, nem ad semmi többletet.”

A Zaicz Gábor szerkesztette Etimológiai Szótárban a szerszám címszó alatt jelenik meg a kifejezés. Az 1300-as évek végi összetett szóban a szer ’csoport, mennyiség’ jelentésű főnévhez kapcsolódott a szám szó. Az összetétel keletkezésének előzményei olyan szókapcsolatok lehettek, melyben a fenti szavak mellérendelő viszonyban álltak, például (minden) szerével számával [1553]; vagy a se szeri se száma kifejezés [1870].

Az ugyancsak a Tinta kiadónál megjelent Értelmező Szótár+ a szer szó második jelentési csoportjában tárgyalja. (Első értelmezésében a ’falu egyik része’ jelentést adja meg.) A másik szer szó többek között tornaszer, vegyszer stb. értelemben jelenik meg, itt szerepel ötödikként a kifejezésekben használt jelentés, ami ’mennyiség’.

Grétsy László és Kemény Gábor Nyelvművelő kéziszótára a birtokos személyjelek alaki változatainál hozza fel példaként a kifejezést. Az egyes szám 3. személyű, egy birtokra utaló birtokos személyjel magas hangrendű alakja -e, ill. -é: szeme, szemét. A népnyelvben és néhány állandósult szókapcsolatban -i változatot találunk: eszem a lelkit; se szeri, se száma; íziben ’nyomban’; a mindenit; töviről hegyire stb.

A se szeri, se száma kifejezés tehát annak a népies, de már az irodalmi nyelvben is állandósult formája, hogy valaminek nincsen szere, száma, azaz nem megszámolható, vagy egy másik kifejezéssel élve: számtalan.

Az eredeti adás 2020. febr. 24-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.