Csinos, csintalan

„Magyarország olyan ország, hol a nemes nemtelen,
lábasodnak nincsen lába, aki szemes: szemtelen.
A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas,
magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas.
Daru száll a darujára, s lesz a darus darvas.”

– talán sokan tudják, hogy Bencze Imre Édes, ékes apanyelvünk című verséből idéztem. A mai rovatban ebből csak egyik szópárral foglalkozom: a csinos – csintalannal.

A „számos” és a „számtalan” gyakorlatilag ugyanazt jelenti – a „csinos” és a „csintalan” kapcsolatát ugyan sejthetjük, de egészen más tulajdonságokra vonatkoznak. De vajon mi lehet az a csin, és előfordul-e más kifejezésekben is? – tette fel a kérdést a Nyelv és Tudomány szerzője is.

A csinos és a csintalan is ugyanabból a szóból képződött, méghozzá a csínből. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a régiségben ’rend; mód; fortély; csinosság, ízléses külső; csend, nyugalom’ jelentésben fordult elő.

A csín valamely szláv nyelvből kerülhetett a magyarba, eredeti jelentése ’rend; sor; rang, méltóság; szabály, mód’ lehetett. (Egyes szláv nyelvekben ’tett, cselekedet’ jelentése is van, a belőle képzett ige átvételének eredménye a magyar csinál.) A magyarba ’mód, rend’ jelentésben kerülhetett be. A szó már a nyelvújítás korában elavulóban volt, mesterségesen elevenítették fel. Emlegettem már Kazinczy Ferenc Írói érdem című versét, ennek negyedik sora például így hangzik: „Íz, csín, tűz vagyon a versbe’, ha mesteri mív.”

A csinos és a csintalan nem csupán túlélték a csínt, de korábbról is adatoltak: a csintalan 1273-ban, a csinos 1604-ben bukkan fel először, míg a képzőtlen tőszó csak 1621-ben. A két szó kétféle jelentését akkor érthetjük meg, ha a mai rendes–rendetlen párral vetjük össze őket: mindkettő használható külső és viselkedés jellemzésére egyaránt. Így lehetett ez a csinos és a csintalan esetében is, ám később a használatban a csinos a külső, a csintalan a viselkedés jellemzésére szorult vissza. Ebben szerepe lehetett annak is, hogy az alapszó teljesen kiszorult a használatból, így kapcsolatuk a nyelvhasználók számára nem volt nyilvánvaló.

Él és virul viszont a csín egyik alakváltozata, a csíny ’pajkos cselekedet’ jelentésben, melynek jelentése a ’fortély’ jelentésből származik. A csín és a csíny sokáig szabad variánsok voltak. Paradox módon tehát éppen az a csintalan, aki csín(y)eket követ el.

A csín tövet találjuk a csínja-bínja kifejezésben: ennek előtagja szintén a ’fortély’ jelentésű csín, utótagja pedig ikerítéssel keletkezett (mint a csigabiga, cserebere stb.) Ugyanezt a tövet találjuk a csínján bánik valakivel vagy valamivel kifejezésben: itt a szó jelentése kb. ’módjával’.

Az eredeti adás 2020. febr. 25-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.