Vaklárma, rosszcsont, jómadár

Ismét barátoktól, családtagoktól kaptam az ötleteket mai rovatomhoz. Van néhány olyan szóösszetételünk, amelynek jelentése messze áll szavak jelentésétől külön-külön, s ha így szeretnénk értelmezni, eléggé vicces képeket képzelhetnénk magunk elé. Vaklárma, vakablak, rosszcsont, jómadár, jópofa – többé kevésbé mind ilyen példák.

Az Etimológiai szótárban a vakablak címszó alatt találjuk a vak- előtagú összetett szavainkat. A vakablak 1529 előtti összetett szó, melyben az ablak utótaghoz kapcsolódó vak jelző a tárgy nem igazi voltára utal. Hasonló például a vaklárma [1707], vakbél [1782]. A vakszerencse [1584], vaksors [1785] típusú összetételekben a vak ’véletlen’ értelemben áll. Egyes vak- előtagú összetett szavakban az előtag olyan magatartásra utal, melyben valaki mérlegelés nélkül, „vakon” cselekszik, például vakbuzgóság [1650], vakhit [1659]. Ezeket a szavakat mind egybe írjuk. Az összetételek egy részének a németben is megtalálható a pontos megfelelése, ezért feltételezhető, hogy egyes szavak – főképpen a későbbi keletkezésűek – német mintára jöttek létre. A vakbél szó esetében a német mellett a latin hatás is számításba jöhet, latinul colon coecum ’vakbél’, németül Blinddarm ’ugyanaz’.

Az Értelmező Szótár+-ban a vaklármánál csak annyi szerepel, hogy „alaptalannak bizonyuló, izgalmat kiváltó hír”, és hogy a vak és a lárma összetételéből keletkezett. A vakablak pedig ablak formájú mélyedés, álablak.

A rosszcsont az Értelmező szótár+ szerint „rakoncátlan, szófogadatlan gyermek”, szinonimái csibész, rosszaság, pernahajder, lókötő. A kifejezés valószínűleg onnan származhat, hogy a csontnak, az Arcanum adatbázisban, Tótfalusi István nevével jegyzett Magyar etimológiai szótár szerint van egy ’ember’ jelentése is. A rosszcsont mellett gondoljunk a vén csontra – bár míg az előbbit egybe kell írni, az utóbbit külön.

Ha van rosszcsont, vagy ’jócsont’ is? Persze, hogy nincs, van viszont jómadár – de ez egyáltalán nem jó-t jelent. Ennek már nyomát találtam a Tinta kiadós Etimológiai szótárban is, az 1788-as, ’csibész, gazfickó’ jelentésű összetett szó előtagja az ironikus, gúnyos értelmű jó melléknév, utótagja pedig a madár főnév. Hasonló szemléleten alapuló kifejezések más nyelvekben is megfigyelhetők, vö. német sauberer Vogel ’jómadár’ (szó szerint: ’rendes, tiszta madár’), francia bel oiseau ’jómadár’ (szó szerint: ’szép madár’). Az Értelmező szótár+ a szinonimái között a mihaszna, díszpéldány, díszpinty, mákvirág szerepel – de ezekkel az összetételekkel nem most foglalkozom.

Az eredeti adás 2020. febr. 26-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.