Aztán, azután, eztán, ezután

Említettem már, hogy hallgatóim sokszor olyan kérdésekkel fordulnak hozzám, ami nekem eszembe sem jutna. Mai témám is egy ilyen kérdésből kerekedett.

Van-e különbség, ha igen, mi az aztán és azután, eztán és ezután között, és az azután, ezután szavakat egybe vagy külön írják-e. Lássuk, mit mondanak szótáraink.

Az azután összetett szó: előtagja az az mutató névmás, utótagja az után szavunk. Olyan mondattípusban alakult ki, ahol a mellékmondatok időben egymás után következő történéseket fejeztek ki. Eredetileg időhatározó volt (az erdő szélén bokrok vannak, aztán nagyobb fák következnek), majd kötőszóvá vált (nálunk aludt, aztán reggel útnak indult). A Nyelvművelő kéziszótár kapcsolatos kötőszónak nevezi az aztánnal együtt, a két változat közül az azután a korábbi. Ma is ez a választékosabb, de az aztán is kezd köznyelvivé válni. Népies változatai: oszt, osztán, osztég stb. Töltelékszószerű ismételgetését kerüljük, váltogassuk szinonimáival: és, továbbá, utána, akkor (pedig) stb. Olykor más kötőszóval együtt is: azután v. aztán pedig…; ezért aztán…

Néha, köznyelvi beszédben mondatértékű szóként is előfordul semmibevevést, nemtörődömséget jelentő kifejezésben, rendszerint csonka kérdő mondatokban, és általában az és, hát, na, (irodalmi nyelvben) nos szavakkal együtt: Na és aztán? hát aztán?

Az ezután – eztán párosnál kicsit más a helyzet, mint az előbbiekben. Az ezután a köznyelvi alak; az eztán népies, bizalmas. Igényes beszédbe, pl. a rádió nyelvébe csak az előbbi illik.

Az eddigieket természetesen mind egybe kell írni. Azonban az az után, ez után kapcsolatokat olykor külön írjuk. Amint az előbbiekben is említettem, az egybeírt alakot az időbeli egymásutániság kifejezésére használjuk (megvacsorázott, azután elment aludni). A különírt alakban az ‘az’ mutató névmás, amely egy konkrét dologra mutat (az után az eset után jobban vigyázott; ez után a baklövés után inkább nem mondok semmit). Itt nyomatékosabb szerepet kap a rámutatás funkciója, ezért írjuk külön.

Az eredeti adás 2020. márc. 27-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.