Hideg, fagy, zimankó

Ha már ilyen télies idő lett, lássuk, honnan erednek téllel kapcsolatos szavaink. Mint a szavak eredetét magyarázó rovatoknál általában, most is Zaicz Gábor Etimológiai szótárát hívtam segítségül.

Maga a tél szó első írásos említése 1269-ből maradt fenn. Ősi, finnugor kori szó, a rokon nyelvekben (vogul, osztják, zürjén, cseremisz) is hasonlóan hangzik. A finnben a talvi szóalak él. A finnugor alapalak a telve szóalakhoz hasonló lehetett. A szó régi igei származéka a telel [1269], névszói származékai a téli [1372 u.], télies [1836].

Hideg szavunk tulajdonnévként leírva 1138-ban jelenik meg, közszóként pedig a XIV. században. Belső nyelvi fejlemény, valószínűleg egy önállóan nem adatolható relatív tő származéka. E relatív tő végződése a -d gyakorító képző lehetett. Az abszolút szótő ismeretlen eredetű, összefügghet a hiedelem, hűl, hűvös szavak töveivel. Végződése a -g névszóképző, ugyanúgy mint a beteg, meleg szavakban. Jelentései közül az alacsony hőmérsékletű lehetett az eredeti, a hőérzés kifejezéséből jöhetett létre a lelkiállapotra utaló jelentés kialakulására, mint a hűvös viszony, meleg fogadtatás. Ez a jelentésfejlődés más nyelvekben is megfigyelhető, vö. német kalt = hideg; ’részvétlen, érzéketlen’ jelentéssel is, francia froid [froá] = hideg; ’hidegség, a hideg; tartózkodó, kimért; hűvös magatartás’ jelentésben. Gyakori származékai a hidegség [1372 u.], a hidegül [1416 u.] és a hidegedik, hidegszik [1517].

Ha már hideg – bár ott még nem tartunk, de – lehet még farkasordító is. A szó első fennmaradt írásos előfordulása 1786-ból való. Összetett szó: előtagja a farkas, utótagja az ordító folyamatos melléknévi igenév. Az összetétel érintkezésen alapuló névátvitellel alakult ki, eredeti jelentése: olyan hideg, amikor a lakóhelyek közelébe merészkedő farkasok üvöltését hallani.

A fagy XV. század eleji szavunk. Ősi, finnugor kori eredetű, hasonló alakú és jelentésű a vogul, osztják, mordvin, lapp, finn nyelvben. A finnugor alak a pala azaz fagy, megfagy igenévszó lehetett. A szó belseji finnugor l hang magyar gy hangváltozás szabályos, hasonló mint a meggy szóban. A rokon nyelvi megfelelők ég-lángol jelentései azzal magyarázhatók, hogy a nagyon hideg és a nagyon forró hasonló fiziológiai érzetet kelt. Szavunk máig megőrizte igenévszói jellegét. Származékai fagyás [1560 k.], fagyaszt [1786], fagyos [1517], fagyoskodik [1577].

A végére a különös hangzású zimankó szavunkat választottam. Első fennmaradt írásos emléke 1810-ből datálható. Ukrán jövevényszó, ott alakja: zimonyka. A magyarban a szó eredetileg a rossz időjárást jelölte [1816], a ’hideg, havas eső’ jelentése érintkezésen alapuló névátvitel eredménye.

A hó, jég szavainkat elraktározom akkorra, amikor igazán aktuális lesz.

Az eredeti adás 2019. december 11-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.