Illatol vagy szagol?

Amolyan mérsékelt, mondjuk így: nyelvvédőként néha szembe kerülök saját magammal – ez valószínűleg más kérdésekben is sokakkal előfordulhat, akik nem szeretnek sem egyik, sem másik szélsőségbe esni. Általában ugyanis szeretem a hagyományos alakokat, formákat, megoldásokat – s a nyelvvédők általában ezek mellett kardoskodnak, a nyelvészek pedig éppen ellenkezőleg. A nyelv élőségének törvényszerűségéből fakadó, a nyelvet gazdagító új szavakkal sem vagyok mindig és feltétlen kibékülve – holott vannak olyanok, amelyeket furcsamód szintén a szélsőséges nyelvőrök teremtenek meg, mert szerintük egy másik, évszázadok óta használt szó nem megfelelő…

Ez után a kicsit körülményes bevezető után rá is térek a lényegre, ugyanis nagy örömmel töltött el, hogy a Nyelv és Tudományon rábukkantam egy cikkre, melynek nyelvész szerzője nemtetszését fejezi ki egy új szó iránt – igaz, ezt azért teszi, mivel a szót nyelvvédők találtak ki. Nos, lássuk, miről is van szó!

Nem lehet valaminek jó szaga, mert a szag eleve rossz – hangoztatják sokan. Az ilyen megalapozatlan logikázásoknak azonban messze ható következményei lehetnek… Például, hogy megalkotnak egy új szót, ami viszont sokunknak igencsak furcsa, mint amilyen a megillatolni, illatold meg kifejezések.

Az úgynevezett, idézőjeles „nyelvvédőket” követve sokan azt hiszik, hogy a nyelvhasználatot „meg lehet tisztítani” az önkényes, nem teljesen „logikus” alakulatoktól, időről-időre ellovagolgava például azon, hogy nem lehet valaminek jó szaga, mert a szag eleve rossz.

Nos, a szokásos nyelvészeti mantra: a nyelv használata önmagát szentesíti. De lássuk be, van benne valami: mulatságos, amikor valaki az árral szemben úszva közli, hogy hiába használják magyar emberek milliói a szag szót egészen általános értelemben (’bármi, ami szaglószervvel érzékelhető’), ez szerintük nem a „helyes”, „szabályos” használata ennek a szónak.

A nyelv szabad, és annak is kell maradnia, senki sem szeretné, ha jogszabályokba lenne foglalva, hogy ki hogyan beszélhet. Ha teljesen indokolatlan a szag általános használatának (’szaglószervvel érzékelhető dolog’) üldözése, mondván, hogy az nem jelenthet ’illatot’, akkor még indokolatlanabb ennek alapján a szagol általános használatának (’szaglószervével érzékelni igyekszik’) üldözése, mert ennek az igének meg nem is létezik olyan alternatívája, ami csak jó szagokra utalna. Illetve nem létezett, amíg valakik ki nem találták a megillatol igét, színtiszta nyelvvédelemből. De joguk volt kitalálni és terjeszteni, és ha sikerrel jártak, akkor ügyesek voltak, gratuláljunk nekik. Ebben az esetben szerintem nem jártak teljes sikerrel, mert például nekem, és sokaknak nem tetszik az új kifejezés. Kálmán László is így van vele, és most tökéletesen egyet is tudok érteni: azért nem, mert érzi benne az izzadságszagot, hogy a szag szótő egyik használatát próbálják erőszakkal kiiktatni. És most jön non plusz ultra: más nyelvvédők pedig, idegenkedve az új kifejezésektől, különösen pedig a divatszavaktól, venehemensen nekitámadnak a megillatol igének.

Az eredeti adás 2020. febr. 15-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.