Csuklik, csuklodj, tetszik, tetssz 2.

Ismét jó témát adott Varga-Mihály Márton kollégám, nem is fért be egy rovatba. Arra volt kíváncsi, hogy hangzik a csuklik és hasonló szavak egyes szám második személyű, felszólító módú alakja: csukolj? csuklodj? Tegnapelőtt már felvezettem a témát, ma ezt folytatom.

A nyelvészetben defektivitásnak (hiányosságnak) hívják azt a ritka jelenséget, amikor egy-egy szónak bizonyos alakjai hiányoznak, nem alkothatók meg.

Nos, a defektivitás, a hiányosság akkor áll elő, amikor olyan igéhez próbálunk analitikus toldalékot illeszteni, amelyek nem hangkivetők, ezért nem tudjuk elkerülni a tiltott mássalhangzó-torlódást (pl. *csuklj). A sok bizonytalankodás abból adódik, hogy sokszor nem tudjuk eldönteni, egy ige hangkivető-e. Ha valaki úgy érzi, hogy a csuklik, illetve csiklik ige hangkivető (vagyis vannak csukol-, csikol- alakjai is), akkor minden további nélkül megalkotja a csukolj, csukolhat, csikolj, csikolhat stb. alakokat, és így elkerülheti a *-klj-, *-klh- torlódást. Másoknál ezek az alakok hiányoznak. Különösen érdekes, hogy a kérdéses igék, mind olyan mássalhangzó-torlódást tartalmaznak, amelyek hangkivető tövekben is előfordulnak, ráadásul ezek az igelakok ráadásul mind elég ritkák.

Különösen érdekes a vedlik esete. Ezt tudtommal senki sem használja hangkivető igetőként, viszont létezik a vedel ige (amelyik szintén nem hangkivető tő), és ennek az alakjai pont olyanok, mintha a vedlik nem létező, torlódás nélküli alakjai lennének: vedelhet, vedelj. Úgy látszik azonban, hogy a vedel létezése teljesen blokkolja, hogy a vedlik igét bárki is hangkivető tőként használja, hogy elkerülje a torlódást. A nyelv sokszor kiküszöböli az ilyen véletlen egybeeséseket.

A második típusú igékhez a nem ikes metsz ige, valamint a látszik, hallatszik, játszik és tetszik ikes igék tartoznak. A -hat/-het toldalékos alakjuk létezik (metszhet, látszhat stb.), de a kötő-felszólítómódú alakjaikkal baj van. Az -sz végű igetövek esetében általában a kötő-felszólító módú alakokban hosszú -ssz szerepel, például mász(ik) ∼ mássz. A játszik ezt a mintát követi: játssz (legalábbis írásban, mert persze kiejtve a játssz szóban ugyanúgy egyszerű hosszú cc-t ejtünk, mint a játszik-ban). Ennek ellenére a többi hasonló igénél, legalábbis az én tudomásom szerint, az ilyen alakok nem léteznek: *metssz, *látssz stb. Érdekes, hogy a -dz végű töveknél ilyen problémát nem érzek, ott mindig lehet -dzz végű (kiejtve persze sima hosszú dz) a kötő-felszólító módú alak, pl. edzz.

Hogy mi a magyarázata ennek a jelenségnek, nem tudni. Közrejátszhat, hogy némelyik érintett igének vannak régies kötő-felszólító módú alakjai, amelyekben hosszú -ss- mássalhangzó van, és erről a beszélőknek néhány megszilárdult alakulat miatt tudomásuk van: tessék (azaz tetszedjen), tessen, tessék-lássék. Ezért a beszélőkben felmerülhet, hogy nem *tess, illetve *láss-e a megfelelő alakjuk. Ezek azonban nem használatosak, illetve a láss nem a látsziknak, hanem egy másik igének, a lát igének a kötő-felszólító módú alakja, és a fent említett blokkolás révén a nyelv ezt az egybeesést is elkerüli.

Az eredeti adás 2020. febr. 12-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.