Orvos

Kétségtelen, hogy ebben a mostani* időszakban egyik legnehezebb, legnagyobb feladat az orvosokra, kórházi személyzetre hárul. De, vagy éppen ezért biztosan nem gondolkodunk el azon, hogy vajon honnan, hogyan alakult ki ez a szavunk? Van-e köze más or(v)- kezdetű szavakhoz? A nyest.hu-n Kálmán László jónéhány éve utána járt ennek a kérdésnek…

Mindenekelőtt tisztázzuk: az orvvadász szóban az orv- tő ugyanabból a (nagyjából ogru]-nak hangzó) ótörök szóból ered, mint az orgazda szóban az or-, és ennek a tőnek a jelentése ’lopás, tolvaj’ volt. Az orvvadász az, aki eltulajdonítja a zsákmányt, az orgazda pedig az, aki lopott dolgokkal kereskedik. De a lopással értelemszerűen összekapcsolódó ’lopva, nem nyíltan’ jelentés révén ilyen használata is kialakult ennek a tőnek. Erről tanúskodik pl. az orvul szó, meg talán ez motiválta a nyelvújításkor megalkotott orgyilkos szót (ami nem ’tolvaj gyilkost’ jelent, hanem alattomosan, lesből ölőt).

De mi köze ennek a szótőnek az orvos szóhoz? Az orvos nem lop, és nem alattomos (vagy legalábbis nem jobban, mint mások). Valóban, a nyelvtörténet szerint valószínűleg semmi köze egymáshoz a két szótőnek, bár az orvos eredete még nincs tisztázva. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (a TESz.) három hipotézist ismertet a származására vonatkozóan.

Az első lehetőség, hogy finnugor örökségről van szó, és ebben az esetben az orvos töve a finn arpa (birtokos eset: arvan) ’sors, varázsvessző’ jelentésű, és az arvella ’jósol’ jelentésű szavak rokona lenne. A finn szónak több más finnugor nyelvben is megvannak a megfelelői, és azoknak mindenütt varázslással kapcsolatos a jelentésük. Tehát az -s képzővel együtt az orvos eredeti jelentése ’varázsvesszővel jósló’ lett volna. Ez azonban nem megnyugtató magyarázat, mert igaz ugyan, hogy a régi időkben az orvoslásnak (megfelelő tudás hiányában) része volt mindenféle mágikus tevékenység is, de a jós azért eléggé más szakma, mint a gyógyító.

Egy másik lehetőség, hogy az orvos töve ótörök eredetű, és eredetileg ’betegség’ volt a jelentése, ebből az -s képzővel alkotott szó ’az, aki betegséggel foglalkozik’. Ennek az eredeztetésnek is vannak hangtani nehézségei, mert az a bizonyos ótörök szó nagyjából [agrig] hangzású lehetett, amiből nehezen alakulhatott ki org-, majd oru- tő a magyarban. Sőt, jelentéstani nehézségek is vannak, mert kevés olyan nyelvet ismerünk, amelyben az ’orvos’ jelentésű szó a ’betegség’ jelentésű tőből van képezve. (Inkább az ’ápoló(nő)’ jelentésűeket képezik a ’betegség’ jelentésű tőből.)

Végül a harmadik lehetőség az, hogy az orvos szó végén az -s nem is képző, és az egész szó egy nagyjából arvıssı alakú, ’varázsige’ jelentésű ótörök szó átvétele (itt az ı betűk hátul képzett i-ként ejtendők). De ebben az eredeztetésben is találhatunk némi jelentéstani nehézséget.

Még szerencse, hogy az igazi nyelvtörténészek, akik alaposan próbára teszik a hipotéziseiket, az összes rokon nyelv, az összes ismert hang- és jelentésváltozást figyelembe véve, nem sietik el az állásfoglalást egy-egy tő eredetét illetően. Mint ebben az esetben is, beszámolnak az egyáltalán számításba jövő lehetőségekről, és beismerik, ha egyiket sem találják megnyugtató feltételezésnek. Az interneten se szeri, se száma az ilyen meggondolásokat teljesen mellőző, légből kapott etimológiáknak. Óvakodjunk tőlük!

*Az eredeti adás 2020. március 23-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.