Miért kórház?

Grétsy László A szavak ösvényein című kötetecskéjéből idézek ma.

„Miért kórházaknak nevezzük azokat az intézményeket, amelyekben a betegeket gyógyítják? A kór betegséget jelent, márpedig nem azt kell óvni, védeni, hanem a beteget a kór ellen nem lenne jobb kórházak helyett inkább gyógyházakról beszélni?”

Lehetni éppen lehetne. Ezt jól mutatja gyógyintézet szavunk, amely – a kórházhoz hasonlóan – szintén betegek gyógyítására berendezett egészségügyi intézetet jelent, s van gyógyfürdő, gyógymasszázs, gyógymedence, gyógyszálló, gyógyszer, gyógyüdülő stb. is. De ebből korántsem következik az, hogy a kórház szó rossz. Szláv eredetű kór szavunk ugyanis nyelvünkbe kerülésekor nem betegséget jelentett, hanem beteg embert, s a szónak a csehben vagy a lengyelben meglevő megfelelői ma is ’beteg nyavalyás’ értelemben használatosak. Sylveszter Jánosnak 1541-ben megjelent Új testamentom-ában még ezt olvashatjuk: „Láttunk tígedet kór voltodban”, s akkoriban még csak ilyen jelentésben volt használatos ez a szó. Íme, még egy példa Melius Péternek A Szent Jób könyvének fordítása című, 1565-ben, Váradon megjelent munkájából: „Kiállanak a kór ember csontjai”.

Csakhogy a nyelv örökösen változik, így szavaink jelentései is egyre módosulnak, leginkább bővülnek. A kórnak létrejött s gyorsan el is terjedt kórság származéka is, ám ez a ’betegség, nyavalya’ jelentésű kórság, csakúgy, mint több más régi betegségnevünk, például a nyavalya vagy a rosseb is hamarosan szitkozódások vezérszavává is vált: A nyavalya törje ki!, A kórság álljon belé! stb. Alighanem ez a magyarázata annak, hogy a 18–19. század nyelvújítói az erdőség–erdő, istenség–isten és más szópárok mintája nyomán, amelyekben a rövidebb és a hosszabb alak nagyjából ugyanazt jelenti, a kórság mellett a rövidebb, de már azzal azonos jelentésűnek érzett kórt karolták fel. Ennek ugyanis volt egy nagy előnye: nem vált szitokszóvá, mint a kórság. Ekkor s ezért lett a korábbi holtkórságosból holtkóros, az álomkórságból álomkór, s ekkor jelentek meg tömegesen – nem kis részben német mintára – az olyan szavak, mint kórbonctan, kórjelzés, kórkép, kórterem, kórtünet stb.

Ennek a nyelvújítói buzgalomnak eredményeként született meg – a német Krankenhaus mintáját is követve – 1804-ben a kórház szó. Mint a fentiekből kiderülhetett, ez sem alaptalan, mivel a kór korábban beteg embert jelentett, nem betegséget. Egy szó, mint száz: nyelvünk kórház szava nem nyelvi betegségtünet, nem kóreset.

[Grétsy László: A szavak ösvényein, 93-94.]

Az eredeti adás 2020. márc. 19-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.