Szép jó napot!

Nyelvhasználatunk helyénvalóságára magam is sokszor felhívom a figyelmet, ez is e rovat célja. Nem véletlenül mondtam helyénvalóságot és nem helyességet – ugyanis a helyesírásban még csak-csak, de a nyelvhasználatban végképp nem beszélhetünk helyesről vagy helytelenről. Mert mitől lenne helytelen például egy nyelvjárási szó – sok esetben mégsem használhatjuk nyilvános beszédben.

Vannak azonban olyan kifejezések, amelyek ellen semmit nem szólhatunk azon kívül, hogy: nem tetszik. Én például nem szeretem a kellemes ünnepek kifejezést, de nem mondhatom, hogy helytelen, viszont megtehetem, hogy nem használom; másokat a szép napot szerkezettől ráz ki a hideg, de erre sem mondhatjuk, hogy ne lenne helyes, szabatos magyar nyelvtani szerkezet. És én, örök optimistaként, még arról is meg vagyok győződve, hogy aki kellemes ünnepet vagy szép napot kíván, az adott esetben valóban így is gondolja, miért ne volna ez tehát szép gesztus tőle?

No de honnan is ered ez az egész? Kétségtelen, hogy a kardos, olykor-olykor igencsak szélsőséges nyelvőröknek szerepe van benne. Hogy hogy is értem ezt? Az Anyanyelvápolók Szövetsége (melyen a mottója anyanyelv- és magatartáskultúra) táboraiban megtanultuk például, hogy a szép és szabatos köszönés a jó reggelt kívánok! jó napot kívánok! jó estét kívánok! és így tovább; s hogy kerüljük a foghegyről odavetett *jónapot vagy, horribile dictu, egyszerűen -pot! köszönést (jó, ez utóbbit mindenképpen).

DE! És jön a különbség a nyelv szépségét megőrizni kívánó nyelvművelő és a nem létező szabályokhoz ragaszkodó nyelvőr között: hiába köszön valaki a szabatos formában, ha az így hangzik [jó reggelt kívánok], és semmi baj nincs azzal, ha valaki nem a teljes formát mondja, de mondjuk így: [jó reggelt!].*

Ha már a köszönéseknél tartunk, s emlegettem a szép-et meg kellemes-et, lássuk, mint mondanak erről a szótárak és a Magyar Nyelvi Szolgáltatóiroda. Egy érdeklődő a kellemes napot kifejezés használatáról érdeklődött, ezt a választ kapta: „A Szép napot kívánok! üdvözlés szerepel a Magyar nyelvhasználati szótárban (szerk. Balázs Géza – Zimányi Árpád, 2007). A divatos kifejezés létrejötte részben német hatással (Schöne Tage!), részben az újítás igényével magyarázható, tehát azzal, hogy a hagyományos formákon kívül valamilyen egyedi üdvözlést használjanak a beszélők. Ez a köszönési mód tekinthető a Szép jó napot kívánok! rövidült formájának. Elfogadható fejlemény a Kellemes napot kívánok! is, bár megjegyzendő, hogy a megszokott Jó napot kívánok! háttérbe szorulásával jár.”

S ha már szóba került, végül ejtsünk két szót a szép jó napot-ról is, hiszen sokaknak, valamiért, ez bántja a fülét. Amint azt láthatjuk az előbbiekből, a kifejezés létezik, s ha írásban kívánnánk valakinek, tudnunk kell, hogy a szép és jó szavakat külön írjuk, de nem kell közéjük vessző sem, hiszen a szép egyfajta nyomatékosító funkciót tölt be, nemcsak azt szeretnénk, hogy jó napja legyen a partnernek, de szép is. A magam részéről pedig szívesen hallom és olykor mondom is, kedvesebbnek, közvetlenebbnek tűnik tőle a köszönés.

*A hangsúlyozásbeli különbséget a hangzó anyagban lehet hallani Spotify-on vagy YouTube-on ugyanezen cím alatt.

Az eredeti adás 2020. ápr. 2-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.