Patikus, pilula
Ha már utána jártunk néhány népi gyógynövénynévnek, lássuk, hogy állunk egynémely patikaszerrel. De mindenekelőtt: hogy állunk a patikával?
Van, amikor orvosát, gyógyszerészét kell megkérdeznie. A patikussal kapcsolatban azonban kérdezze etimológusát, nyelvtörténészét! Közismert az a történet, hogy a magyar patika szó úgy keletkezett, hogy a görög eredetű latin apotheca ’raktár, lerakat’ (az orvosi nyelvben ’gyógyszertár’) szóból keletkezett apotéka, apatéka szó szerkezetét átértelmezték: a szó eleji [a]-t a határozott névelővel azonosították, és csak a maradékot vélték tőnek: így keletkezett a patika.
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, a TESz. azonban azt is jelzi, hogy a magyar patika forrása lehet a kései latin potheca ~ potecha [potéka] ’műhely, bolt’ is. Tény az, hogy a magyarban már a 15. század elejéről is van példa a-tlan formára, és a 19. század végéről is van példa a-sra: a két alak századokon át egymás mellett élt, és használták őket általánosabb ’raktár(ház), bolt’, de ’gyógymód’ jelentésben is.
A ’gyógyszerész’ jelentésben a latin az eredetileg ’raktárszolga’ jelentésű apothecariust [apotekariusz] használta, számos idegen nyelvben ma is ennek leszármazottját találjuk. A patikus azonban egészen sajátos magyar megoldás, tudtunkkal nincs párhuzama más nyelvekben. A TESz. szerint olyan párhuzamok mintájára keletkezhetett, mint a muzsika : muzsikus.
A patikus egyik feladata volt a pilula készítése – igen, pilula, mint egy gyógyszerészeti cikkből megtudtam, a köznyelvi pirula szó valójában helytelen. A pilula szó a latin pila (labda) szó -ulus kicsinyítő képzővel alkotott formája. Magyar nyelvű köznyelvi megfelelője a labdacs vagy golyócska. A pirula kifejezés az eredeti szó első l betűjének r betűvé történő helytelen elhasonulásának következménye. Ez a nyelvi alak az orvosi és gyógyszerészi szakkifejezések között sosem volt fellelhető és elfogadott.
A pilula, mint gyógyszerforma gyógyszertári körülmények között gyúrással kialakított masszából formálással előállított, bevételre szánt adagolt gyógyszerkészítmény, jellemzően 0,10-0,30 g közötti tömeggel, csekély, egy kisebb tablettához hasonló térfogattal, jellegzetes gömb alakkal. Története egészen i.e. az 1500-as évekig nyúlik vissza az ókori Egyiptomig. Az első golyószerű gyógyszerkészítmények sáfránnyal, mirhával, fahéjjel, valamint ragasztóanyagként mézet és különféle gyantákat felhasználva készültek. Jóval később, i.e. 400 körül az orvostudomány atyjának tartott Hippokratész is alkalmazott pilulákat, bár ő még a καταποτια (katapotia, azaz „bevételre szánt”) nevet használta. A pilula kifejezést elsőként Caius Plinius Secundus (i. sz. 23-79) római író, költő, filozófus polihisztor alkotta meg.
Mára a pilulát gyakorlatilag teljesen kiszorította a tabletta, hiszen ez utóbbi gyárilag készíthető, míg az előbbi csaupán kézileg. Egyedi összetételként (ún. magisztrálisan) azonban bármelyik orvos bármikor rendelheti, így a gyógyszerész – ha csak néhanapján is –, de vissza-visszatérhet az egyiptomi gyökerektől eredeztethető, legősibb adagolható szilárd gyógyszerforma készítéséhez, a pilulához.
Az eredeti adás 2019. november 14-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.