Szóköz podcast

Álomszuszék

Igazi hétfői témával készültem mára! A hétvége után mindannyian kicsit álmosan kezdjük a hetet, legszívesebben tovább lustálkodnánk – egyszóval mind kicsit álomszuszékok vagyunk. Nos, de hogy kerül az álom a szuszékba? Grétsy Lászlót hívtam segítségül, aki nemcsak ezen szavunkat, de más hasonló képződményekről is szól.

(…) Hogy kerül az álom a szuszékba?

Szellemes kérdés. (…) Mindenekelőtt azt mondom el, hogy a kérdés ihletője, a szuszék szó szláv eredetű jövevényszó nyelvünkben. Megfelelői megvannak a bolgárban, a szlovákban, az oroszban és több más nyelvben. Mindegyik valamilyen gabonatároló alkalmatosságot, hombárfélét jelent, esetleg annak egy részét.

Azért kezdtem ezzel, mert a szuszék szó és jelentése szinte kulcsa a (…) tőlem kért magyarázatnak. Nyelvünkben, különösen a népnyelvben ugyanis egyáltalán nem ritkák az olyan összetett szavak, amelyek valakinek a rossz, elítélendő vagy legalábbis kétes értékű tulajdonságait valamilyen tárolóeszközbe belegyömöszölt, beleszuszakolt formában jelölik meg. Csak néhányat sorolok fel példaképpen. A sokat és sokszor ivó, részegeskedő ember, főleg férfi közismert megnevezése a boroshordó, szeszkazán, a régi nyelvben pedig a boriszák is, amely szintén ide tartozik, mivel az iszák egy tarisznyafélét jelent. (Azt talán fölösleges részleteznem, hogy ’részeges’ jelentésű iszákos szavunkban is ez a többnyire háton átvetve is „hordható” tarisznyát jelentő iszák szó rejtőzik.)

De hagyjuk a nagyivókat, hiszen egyéb emberi gyarlóságokat is hajlamosak vagyunk tartóalkalmatosságokba belenyomkodni, belepréselni! A szenteskedő, vallásosságát fitogtató nő gúnyos megnevezése: szentfazék. A hirtelenharagú, dühöngésre hajlamos személy, főleg gyerek méregzsák. A hitvány, aljas, jellemtelen alakok újabb kori megjelölése: szemétláda. Az ellenszenves, öreg nők gúnyos titulusa: (vén) szatyor. (Két évszázada még a vén tarisznya megnevezés is szokásban volt.)

Az álomszuszék is ezek sorába tartozik. A hétalvókat, a sokat alvásra s ezzel együtt a lustálkodásra, lustaságra hajlamos embereket nevezzük így. Leginkább tréfás hangulata van, de vigyázat, mert akár bántó is lehet! Örkény István Házastársak című, 1951-ben megjelent művében pl. ezt olvashatjuk: „Én nem szeretem az álomszuszészokakt. Menjen a munka, ripsz-ropsz, egy-kettő, egy-kettő…” Használatakor gondoljunk erre is!

Grétsy László: Anyanyelvünk tájain. Bp., Tinta, 2017. 54-55. old.

Az eredeti adás 2018. márc. 19-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.

Neked mi a véleményed?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .