Szóköz podcast

Erény, erély

Nemrégiben egy esti baráti összejövetelen két barátnőmnek nem olyan körettel hozták a megrendelt ételt, mint amilyet szerettek volna. Egyikük természetesen diplomatikusan, de határozottan visszaküldte, s kisvártatva hozták is a kívánt vacsorát. Gyerekkori barátnőm, aki hajlamos lett volna elfogadni a téves körettel is, megjegyezte: jó, hogy ilyen erélyes voltál! Ő a megfelelő szót használta, de sokan és sokszor keverik össze az erélyest az erényessel, holott igencsak távol állnak egymástól – vagy mégsem?

Az erélyes szó jelentése egyes szótáraink szerint eréllyel bíró, tetteiben erélyt mutató – azaz jelentéséhez az erély szavunkat kell ismerünk. Az erély az eltökélt szándék megnyilvánulása tettekben, megszólalásban; az akaraterő és határozottság külső jele.

Az erény, a Magyar Katolikus Lexikonra és Platón Államára támaszkodó internetes világlexikon szócikke szerint, olyan magatartásban mutatkozik meg, amikor az embernek módja és hajlama van a bűnre, de mégsem vétkezik. Platón négy sarkalatos erényt definiált, ezek az erkölcsi erények: igazságosság, mértékletesség, bátorság, bölcsesség. A teológiai erények (isteni erények) közé tartozik például a hit, remény, szeretet.

Ha valaki tehát sarkára áll, és kiáll az igaza mellett, akkor erélyesnek nevezzük – bár persze ez nem zárja ki, hogy viselkedésében, egész életstílusában ne volna erényes, azaz talpig becsületes, igazságos.

S hogy mi köze a két szónak egymáshoz? Nos, ez esetben nem a véletlen műve, hogy a két kifejezésünk ennyire hasonló alakú. A Tinta Kiadó Etimológiai Szótára szerint az erély 1798-ra datálható, ’akaraterő’ jelentéssel. Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. Alapszava a képzett szónak felfogott erő kikövetkeztetett er- töve, -ély végződése névszóképző, lásd még a fogoly, személy szavakat. Nyelvújítási szó.

Az erény ugyancsak a XVIII. századból eredeztethető, 1770 körülinek tartják, és szintén tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. Alapszava ugyanaz a képzett szónak felfogott erő, mint a erélynek, a kikövetkeztetett er- tőhöz -ny névszóképző járult, mint a kemény, vékony szavainkban. A szóalkotás alapja az Etimológiai szótár szerint a latin, ’férfiasság, erény, bátorság’ jelentésű virtus téves származtatása a latin vis, azaz ’erő’ főnévből. Szintén nyelvújítási szó.

Az erélyes és erényes szavunknak tehát ugyanaz, az erő a kiindulópontja, s végül is ez nem is meglepő szóalkotás: előbbi az (akarat)erőnek a külső, utóbbi a belső megmutatkozása.

Az eredeti adás 2018. április 6-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.

Neked mi a véleményed?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .