A Szóköz podcast fejléce

Zokon vesz

„Mit jelent a zokon vesz kifejezésben a zok alak, és van-e egyáltalán zok szavunk?” – idézi Anyanyelvünk tájain című kötetében egyik olvasóját Grétsy László, majd így folytatja: – Bár nem kis feladatót ró rám, megpróbálok válaszolni.

Igenis van zok szavunk, sőt talán kettő is. Nyelvjárásainkban ugyanis, főleg az ország keleti részében, illetve Erdélyben (Csengeren, Császlón, Érsemjénben stb.) – elő-előfordul ’sületlen’, ’összetapadt’, ’ragacsos’ (kenyér, föld stb.) jelentésben. íme egy feljegyzett adat: „Rakj rá a tűzre, mert megáll a krumpli fövése, és zok lesz” (mármint ragacsos, vizenyős). Mivel mindaz, amire a zok vonatkozik, valamiféle kellemetlen, nem jó dolog, arra gondolhatunk, hogy a zok eredetileg általában valami rosszat jelentett. Ismét idézek egy népnyelvi mondatot: „Nem kő neki egy zokot se szóni.” Ez valóban kb. ezt jelenti: ’nem kell neki semmi rosszat, egy rossz szót sem mondani’.

A másik zok minden valószínűség szerint a heves lelki fájdalomtól rázkódó, eltorzult arcú emberből feltörő, csukláshoz hasonló hangkitörést érzékeltető zokog ige tövével azonos. Ez hangutánzó eredetű szó, amely egyúttal kesergést, panaszkodás jelentő, zokszó főnevünknek az első tagja. Az zokszó feltehetőleg nyelvújítási szó, ugyanis a nyelvújítók kedvelt módszere volt olyan összetételek alkotása, amelyek első tagja egy igető. Az zokszó a képzésmódját tekintve teljesen azonos a bonckés, dicsfény, forrpont, hordágy, nyugszék stb. szavunkéval.

Csakhogy a zok nem csupán a zokszó előtagjaként él, ha nem megtaláható önmagában is! Pl. előfordul Ady Endrének A véres zavarok című költeményében, az utolsó versszakban, így: „Éppen úgy, mint sok száz év előtt, / Törnek föl a halálos zokok”. A költő itt a zok szót főnévként használja többes számban; a halálos melléknévi jelzővel és a megelőző verssor „több száz év előtt”-jével a magyarság történelmi tragédiaját siratja.

Ady Érmindszenten született, azon a tájon, ahonnan az első zok szóra idéztem adatokat. Ehhez most hozzáteszem, hogy zokszó főnevünket meg Arany János használta műveiben igen gyakran: a Toldiban és másutt is. Nos, Arany szintén azon a vidéken született, Nagyszalontán. Nekem az a sejtésem, hogy a két zok szó valójában nem is két szó, csak egy, azaz mindkettő a hangutánzó zokog igével függ össze, s jelent valami rosszat, kellemetlent; olyasmit, amit sérelmezni, amiért méltatlankodni kell vagy legalábbis lehet.

Remélem, sem levélírónk, sem olvasóim (hallgatóim) nem veszik zokon, azaz nem veszik rossznéven, nem neheztelnek rám azért, mert válaszom ezúttal nem teljesen a szakirodalomra épül, hanem a magam véleményét is tükrözi.

Grétsy László: Anyanyelvünk tájain. Bp., Tinta, 2017. 31-32. old.

Az eredeti adás 2018. június 12-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.

Neked mi a véleményed?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .