Egyre inkább gyakoribb?
Ismét az Édes Anyanyelvünk folyóiratban, ezúttal egy régebbi számában bukkantam a mai rovat témájára, Kemény Gábor tollából.
Az utóbbi időben elég gyakran hallok ilyen mondatokat: valószínű, hogy jobban támogatottabb, mint a hazai kertészeti termékek; ez a vírus még inkább gyorsabban változtatja génállományát. Ezeket interjúalanyok mondták, akik olykor izgulnak, és inkább a tartalomra figyelnek, mint a nyelvtani formára. De azt, hogy valami annál inkább fontosabb, már egy hivatásos beszélőtől jegyezhettem fel. Sőt az írott nyelvben is rábukkantam erre a szerkezetre: a Várnegyed című újság azzal örvendeztetett meg, hogy: „A Déli Pályaudvar állomáson az utasforgalmi tér bővül, így jobban kihasználhatóbbá válik.” Egy bírói ítélet indoklásában pedig ez olvasható: „A bíróság megítélése szerint nem is életszerű az, hogy (stb.) sokkal inkább életszerűbb az, hogy…” Sőt, némi meglepetésemre még egy Krúdy Gyuláról szóló, egyébként igen értékes könyvben is előfordul ilyen részlet: „a gazdasági tényezők túlzott befolyása miatt a történelmi folyamat egy inkább megragadhatatlanabbá, átpolitizált válik.”
Mi is a baj ezekkel a mondatokkal? Az, hogy két-két azonos értelmű, de eltérő nyelvtani megoldású szerkezet keveredésével jöttek létre, és emiatt nyelvtanilag szabálytalanok. Például az egyre inkább megragadhatatlanabb kifejezés ennek a két szerkezetnek a vegyítésével keletkezett: egyre megragadhatatlanabb, azaz egyszerű fokozás, illetve egyre inkább megragadhatatlan, azaz körülírt fokozás. Egyszerűbben szólva: a középfok jelét az ilyen kifejezésekben elegendő egyszer kitenni.
A nyelvhelyességi szakirodalom a fenti jelenséget kétszeres fokozás néven tárgyalja. Ne tévesszük össze a kettős fokozással (szebbnél szebb, jobbnál jobb stb.), ami természetesen nem kifogásolható, sőt nem csak szabályos, hanem némi stílusbeli többletet is hordoz. Miben keresendő az oka a kétszeres fokozású szerkezetek gyakoribbá válásának? Hiszen minden újabb nyelvi változat kialakulásának van valami nyelvi vagy nyelven kívüli, de a közlés körülményeiben rejlő oka. Ne érjük be ezúttal sem a legkönnyebben adódó magyarázattal, a figyelmetlenséggel. Meglehet, hogy éppen ellenkezőleg, a pontos fogalmazásra való törekvés túlzásba vitele áll a kétszeresen fokozott melléknevek használata mögött. A beszélő, illetve az író kétszer is kiteszi a középfok jelét, hogy mondanivalója még biztosabban eljusson közlésének címzetthez. Meglehet, hogy az úgynevezett analitikus, széttagolódott elemekre bontó kifejezésmód újabb kori előtérbe kerülésének is van valami köze a kétszeres fokozás gyakoribbá válásához. A magyarázat azonban, mint tudjuk, nem mindig mentség is egyben. Az írott nyelv és a nyilvános beszéd jelenlegi normája szerint nem szükséges kétszer is kitenni a középfok jelét.
Az eredeti adás 2018. december 3-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.