Nincstelen
Visszatérek hallgatóm leveléhez, hiszen igazán érdekes kérdéseket feszeget.
Mint írja: „Azt is kérdezhetném, hogy milyen nyelvi logika mentén alakulhatott ki az a szó, hogy nincstelen? Logikusan ugyanis a vantalan jelentené azt, hogy valaki van-mentes, úgy, ahogy a rendetlen rendmentes; tehát a vantalan annyit tesz, mint nincses, de a nincstelen a maga kétszeri tagadásával olyan, mint a matematikában a mínusszor mínusz, ami már plusz. Hiszen ha nincs neki nincse, akkor igazából van valamije, nem? Valahogy úgy, ahogy a hajléktalannak a hajlékony lehetne az ellenpárja.”
Bár kétségkívül logikusnak hangzik, amit a hallgató ír ne, feledjük el, hogy a nyelv nem matematika. A szó kialakulására érdekes módon egyelőre nem találtam etimológiai magyarázatot, bár szerepel a szótárakban, de csak jelentésmagyarázattal: ’olyan személy, akinek semmi vagyona nincs’. Rátaláltam azonban egy régen idézett szerző szövegére, Szepesy Gyula nyelvi babonáira, melyben ugyan nem részletezi, hogy honnan is eredhet a nincstelen, de sok érdekes logikátlanságra rávilágít.
Sétálhat-e az utca?
Elvileg nem, de nyelvileg igen. Így szoktuk mondani: sétálóutca. Akadnak azonban szép számmal, akik élcelődnek a sétálóutca elnevezésen. Sétál az utca? Kivel sétál, mikor sétál, hogyan sétál? – kérdezik. És jó sétálást kívánnak neki.
Azok az emberek, akik nem mélyednek el a nyelv tanulmányozásában, de érdeklődnek a nyelvi jelenségek iránt, minduntalan kifogásolják, hogy milyen sok logikátlanság van a nyelvben. Magát a nyelvet okolják ezekért a logikátlanságokért, és bosszankodnak rajtuk. Nemegyszer logikusabbnak tetsző módosításokat javasolnak. Mit mondjunk ezeknek a kétségtelenül jó szándékú embereknek?
Legcélszerűbben akkor járunk el, ha miután végigmentünk a sétálóutcán, fölszólítjuk őket, hogy sétáljanak velünk együtt tovább a magyar nyelv berkeiben. Séta közben előbb-utóbb elérünk egy kúthoz, ahol egy táblára ez van írva: ivóvíz. A szomjas ember nem kérdezi élcelődve, hogy vajon mit iszik a víz, hanem ő iszik az ivóvízből.
(…)
A nyelvészkedésben kedvüket lelő laikusok jobb ügyhöz méltó buzgalommal kutatják a nyelvi logikátlanságot. Kiszúrják például azt is, hogy a nincstelen szavunk logikátlan. Mert hiszen az esztelen ember olyan ember, akinek nincs esze, a vagyontalan embernek nincs vagyona. Ezek szerint a nincstelen embernek nincsen nincse – gúnyolódnak kajánul.
A logikázók odáig mennek, hogy logikai szabályokat szerkesztenek. Kijelentik, hogy a kétszer kisebb, ötször kevesebb kifejezés helytelen, mert szorzás helyett ilyenkor osztanunk kellene. Meg is magyarázzák: kétszer kisebb helyett azt kell mondanunk, hogy a fele, feleannyi; ötször kisebb helyett pedig ötödrésze vagy húsz százaléka. Ez a mesterkélt szabályozás nem állja meg a helyét. Ezt és az előzőkben bemutatott logikázásokat is babonának kell tekintenünk.
Az eredeti adás 2018. december 14-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.