A magyar a legtömörebb nyelv
Tótfalusi István 44 tévhit a nyelvekről és nyelvünkről kötetecskéjében több olyan ténynek hitt vélekedésről is lerántja a leplet, amelyeket érzelmileg tarthatunk igaznak, viszont tudományosan nem állják meg a helyüket. Ilyen például az, hogy a magyar nyelv a legtömörebb a világon…
A magyar nyelvnek ezt az egyik melldöngető mítoszát főleg olyanoktól lehet hallani, akik angolul tanulnak, és úgy találják, hogy bizonyos igei kifejezésekre, amelyet anyanyelvünk egy szóval megold, az angol jóval több szót kénytelen pazarolni.
Lám csak! Meghívhatnám. I could have you invited. Aki németül tud, hasonló eredménnyel járna, egy szó helyett öttel. Ich könnte Sie eingeladenlassen. Franciául se jönne jobban ki belőle, sőt! Je pourraie vous faire y inviter, az összesen hat szó.
Az igei kifejezésekben a magyarnak e téren nagy előnye, hogy agglutináló szerkezetű: a ragok és jelek kifejezik a személyt, a számot, a feltételességet, a műveltetést, sőt a tárgyas ragozás révén a tárgy személyét is. A vele szembeállított indoeurópai nyelvek mindezeket az elemeket csak külön szavak révén tudják kifejezni. Nagyon sok különféle agglutináló nyelv van, és ezek jó része bizonyára képes a tömörségnek erre a fokára, sőt lehet, hogy e téren túl is szárnyalja a mi nyelvünket. Akkor az a nyelv különb a magyarnál is? És a tömör nyelv mit jelent? Mondjuk az írásban megspórolhat némi tintát vagy nyomdafestéket?
Ha a tömörség valami áhítandó cél, akkor azért még ne zárjuk le a magyar-angol meccset. Vegyük csak ezt: Man is born free. ’Az ember szabadnak születik.’ Mennyivel hosszabb lélegzetet kíván meg a magyar, mennyivel több szótagot és betűt kell leütni!
Lehet, hogy a magyar mégsem világrekorder a tömörségben, ahogy a nehézségben, az ősiségben, a logikában vagy a fonetikai megfelelésben sem vezeti a listát?
Akkor sem érdemes búnak adni a fejünket. Nem a bajnokoké a világ, mindenkinek megvan a maga értéke.
Tótfalusi István: 44 tévhit e nyelvekről és nyelvünkről. Bp., Tinta, 2016., 85. old.
Az eredeti adás 2018. december 20-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.
