Lovas szólások 2.

Ahogyan a kilóg a lóláb szólás ősi hiedelmekkel köthető össze, a lóvá tesz egészen egyszerűnek tűnő kifejezésünk a boszorkányhittel hozható összefüggésbe.

Hogyha valaki valakit lóvá tesz, akkor egyfelől ’ráteszed, becsap’ valakit, vagy ’tréfát űz valakivel’, ’ugrat valakit’. A szólás eredete a boszorkányokkal kapcsolatos hiedelmekben található.

Régen úgy tartották, hogy a boszorkányok természetfeletti hatalmuk által nemcsak seprűn vagy piszkafán tudnak lovagolni, hanem kiszemelt áldozatukat lóvá változtatva képesek rajta orgiák helyszínére repülni, különösen boszorkányszombaton. A hiedelem szerint az, akit lóvá tettek, vagyis elvarázsoltak, teljesen ki volt szolgáltatva a boszorkánynak, aki azt tehette vele, amit akart. Kénye kedve szerint kínozhatta, amint erről Komáromi Andor szerint az egyik boszorkányper tanúja is valt 1737-ből: „Kovács Istvánné éjjel-nappal rea járt, s rea feküdt, mint a lóra, úgy ült reá, s úgy kínozta.”

A lóvátétel egyúttal valódi kínzásszámba ment, s ennek néha az lett a következménye, hogy az áldozat ebbe belebetegedett, esetleg bele is halt. A boszorkány hiedelme kihalásával a szólás eredeti ’megkínoz’ jelentése elhomályosult, és átvitt értelemben kezdték használni. Előbb a ’packázik’ vele, majd később a mai ’becsap, ráteszed’ jelentésben.

A kifejezéssel kapcsolatban megemlítendő Jókai Mór lovas körökben sokat idézett szellemes mondása: „Bölcs embernek ló való, mert lóvá tesz az ember, s emberré a ló.”

Bárdosi Vilmos: Szólások, közmondások eredete. Bp., Tinta, 2019. 338. old.

Az eredeti adás 2019. január 29-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.