Úr

Néha egészen egyszerű szavainkkal is meggyűlik a bajunk, nem tudjuk, hogy bizonyos toldalékokkal hogyan kell leírnunk, vagy hogy mikor hogyan, milyen formában kell használnunk…

Itt van például az úr szavunk. Lássuk, mit mond róla a Nyelvművelő kéziszótár.

Hosszú marad az ú ezekben a toldalékos alakjaiban: úrhoz, úrnál, úrba(n), úrtól, úrra, úron, úrról, úrral, úrért; (az) úrék, úri(as), úrhatnám(ság) stb. Megrövidül viszont ezekben: urak, urat, uram; uraként, urastul; uracska, uradalom; uras(kodik), ural(kodik), uraz; uratlan (jószág) stb.

Felnőtt férfi választékos, udvarias megszólítása: név + úr!; ura(i)m! Levélben nagy kezdőbetűvel kell írni: Tisztelt X Úr!; Tisztelt Uram! Használható 3. személyű említésként is, különösen ha vkinek nem tudjuk a nevét: az úr az imént azt mondta, hogy…

Megszólító és említő szerepben egyaránt terjed a vezetéknév + úr szerkezet: nézze, Kovács úr…; mondja, Pető úr, mi a véleménye a választásokról; stb. Ez sokak szerint magyartalan, mert korábban csak alacsony társadalmi helyzetű embereket (pl. iparost, házmestert) lehetett így szólítani, ill. említeni, a többieknek foglalkozásnév + úr (pl. tanár úr, szerkesztő úr) v. nagyságos, méltóságos, kegyelmes úr járt. A nemzetközi szóhasználatnak (Herr, Mr., M. + vezetéknév) pontosan megfelelő Kovács úr idővel természetessé válhat, de ezt ne siettessük se a magánéletben, se a rádióban v. a tévében! A teljes névhez járuló úr (pl. Kovács János úr, az X cég ügyvezető igazgatója) pedig valóban fölös udvariaskodásnak, finomkodásnak hat, még levélcímzésben is.

A megszólítás és az említés határesete a megszólítás értékű és rendeltetésű említés, pl. szeretném felhívni professzor úr (levélben általában nagy kezdőbetűkkel: Professzor Úr) figyelmét arra, hogy… Azt, hogy itt valójában nem említésről, hanem megszólításról van szó, a határozott névelő elmaradása is jelzi.

Ennek hatására olykor tisztán említő használatban is hiányzik a névelő: a dolgot megbeszéltük miniszter úrral is. Ez azonban nem udvariasság, hanem csupán udvariaskodó modorosság.

Férj említéseként az uram szó a mai nyelvben egyre ritkábban fordul elő, ezért régies és népies hangulatúvá vált.

Érdekességként még hozzátenném az ural szó jelentését is. Eredeti jelentése: ’urának vall, tekint, szólít’. Ebben az értelemben régies, elavult. Mai jelentése épp az ellenkezője a korábbinak: ’uralkodik vki, vmi fölött’. Pl.: uralja a helyzetet, a terepet; a birkózó uralja ellenfelét; a vár uralja a völgyet, a vidéket.

Az eredeti adás 2019. január 30-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.