Semmirekellő, vérlázító
Hallgatói kérdésre felelek ma. Arra volt kíváncsi, hogy honnan származhat a semmirekellő, illetve vérlázító szavunk…
Meglepetésemre, sem az Etimológiai, sem a Nyelvművelő kéziszótárban nem találtam egyik szót sem. Végül a Tinta Kiadó Értelmező szótár + kötetében bukkantam rájuk, legalább is részben.
A semmirekellő kifejezést általában rosszalló felhanggal használjuk, jelentlése hitvány, mihaszna ember. Például: Elkergette a háztól azt a semmirekellő alakot. Használatos főnévként is: Csak a napot lopják ezek a semmirekellők.
Rokon értelmű szavai rosszallóan semmirevaló, haszontalan, léhűtő, ingyenélő, mihaszna; a bizalmas szóhasználatban olykor ezt mondjuk a lustálkodó emberre is. A tájnyelvben senkipista, senki-semmi (ember) formában is használatos.
Etimológiájáról annyit tudni, hogy a semmi ragozott alakjából (semmire) és a kellő szóból alkotott összetétel, kialakulásakor minden bizonnyal külön írták, semmire sem való (ember, alak) jelentésben. A főnevesüléssel együtt alakulhatott ki a mai, egybe írt formája.
A vérlázító szó a Tinta szótárában egyáltalán nincsen benne, a Bárczi Géza szerkesztette, a XX. század közepe táján megjelent A magyar nyelv értelmező szótára a következőket írja róla:
1. Erkölcsi érzékünket a legnagyobb mértékben sértő, erélyes fellépést követelő, lázító (I. 2), felháborító. Vérlázító beszéd, gúny, kegyetlenség, kijelentés, sértés, tett, viselkedés. 2. (ritka, költői értelemben) Az érzéki vágyat felkorbácsoló, izgató, mámorba ejtő.
Eredetét az magyarázhatja, hogy a felháborodást, felindulást a heves vérmérséklettel hozzuk összefüggésbe, amit a főbb jellemvonásainkért tartunk felelősnek. Egy sértésre, felháborító viselkedésre elsőre általában érzelmi választ adunk, az érzelmeket pedig a szívvel és a vérrel kötjük össze a mindennapokban, így alakulhatott ki az a képzet, hogy nagy felinduláskor a vérünk forr, lázad. Jelöletlen tárgyas összetétel, egybeírandó.
Az eredeti adás 2019. február 4-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.
