Irodalmi nyelv

Néhány napja beszéltem a nyelvi norma fogalmáról, azaz arról, hogy nyelvünk rendszerhálózatának van a legműveltebbek által használt, és az egész nyelvközösségre ható átfogó írott és beszélt változata: a nemzeti nyelv. A szűkebb hatókörű normák kevesebb közlendő megfogalmazására alkalmasak, csakis a maguk körén belül helyesek, azon kívül gátolhatják a megértést, és az érzelmi felhívó feladatokat sem teljesíthetik árnyaltan.

Ha a különböző nyelvi rétegekről beszélünk, akkor figyelembe kell vennünk, hogy vannak alakváltozatai nyelvünk teljes rendszerének is, szűkebb szó- és kifejezéskészletének is. Vízszintesen, földrajzilag megoszló, teljes alárendelt nyelvváltozatok a nyelvjárások, tájnyelvek, illetve az őket a köznyelvvel és az irodalmi nyelvvel összekötő regionális köznyelvek. Ilyen például az erdélyi is. Egyazon helyen függőlegesen rétegződik a nyelvet a használóinak társadalmi szakmai, életmódbeli, életkori és műveltségbeli különbségei. Megosztja továbbá a közlés témaköre és jellegzetes funkciója.

Az irodalmi nyelvről egyszer már beszéltem. Összefoglalóan ez a nemzeti nyelv irányító fő típusa, főleg írásban. De még a művelt köznyelvvel szemben is van tere a beszélt irodalmi nyelvnek. Nyelvünk először írásban egységesült néhány főbb regionális nyelv- és nyelvjárásterület sajátosságait ötvözve úgy, hogy benne szűk körre szorultak az ingadozások, a vagy lakosságot.

Az irodalmi nyelv a nemzet tulajdona, átfogja az egész magyarságot, mint a gondolatközlés érintkezés eszközrendszere. Bár ma is gazdagodhat táji forrásokból, inkább belső törvényei szerint fejlődik, alkot új szavakat (főleg összetétellel, ritkábban képzéssel), fogadd be és honosít jövevénnyé idegen szókat, másokat idegenszerűnek tartva meg.

Az irodalmi nyelv nyit igazán teret az országos méretű nyelvtani és jelentéstani változásoknak. Röviden: leginkább benne nyilvánul meg a nyelvi norma, különösen szigorúbb, feszesebb írott változatában.

Az irodalmi nyelv nem azonos a mindenkori szépirodalom nyelvével. Bár az írók tekintélyükkel kétségtelenül hatnak az irodalmi nyelvre, sem művészi alkotásaik szövege, sem értekező prózájuk nem üti rá mindenre az irodalmi nyelv pecsétjét. Az irodalmi nyelv eredetiségben színességében kevesebb, érvényességi körében viszont több a szépirodalmi nyelvnél. Több és kevesebb is a köznyelvhez viszonyítva is. Az utóbbinál gazdagabb a régies és választékos elemek használatában, de alighanem szegényebb a bizalmas, a családias, a tréfás, a gúnyos árnyalatok kifejezésében.

Az eredeti adás 2019. március 13-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.