Irodalmi nyelv és köznyelv

A nyelvi normák, nyelvhelyesség, irodalmi nyelv tekintetében nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a nyelvművelők nem szőrszálhasogatásból törekednek az irodalmi nyelv terjesztésére, arra, hogy közléseinkben ehhez alkalmazkodjunk. Ez a fő nyelvváltozat, a nemzeti egység szükségszerű velejárója. De ez emeli az érintkezés emberi szintjét is, s ezt szolgálja a leghathatósabban a minél tökéletesebb megértést a beszédpartnerek közt.

A nyelvművelő támogatja, hogy őrizzünk meg minden olyan régiességet, amely még árnyalni tudja mondanivalónkat, de értékeli és segíti a hasznos újításokat is, s nem zárkózik el attól sem, hogy kimondja: ez vagy az az elem, szókapcsolat, nyelvtani forma már elveszítette funkcióját, elavult, haszontalan.

Az irodalmi nyelvhez mérve osztályozza elterjedtségük, hangulatuk, kifejező értékük és a szövegkörnyezettel való összeférhetőségük szerint a kötött szókapcsolatokat, képszerű szólásokat, közmondásokat stb. A kevésbé választékosakat amúgy is kiveti magából el legmagasabb nyelvváltozat, az általánossá váltakat, a választékosakat pedig befogadja. A nyelv ítéletét azonban a szakembernek: a szótárírónak, a frazeológusnak, azaz a kötött szókapcsolatok kutatójának kell megfogalmaznia a közönség tájékoztatására. Természetesen úgy, hogy közben óvakodik a nyelvhelyességi babonáktól, amelyekről még valamikor e rovat kezdetekor beszéltem.

A köznyelven általában nemzeti nyelv, azaz az emlegetett nyelvi norma beszélt változatát értjük. A polgári nemzetek neve általában előbb az írásosságban egységesült irodalmi nyelvvé. A köznyelv néhol egy regionális változatnak normává emelésével alakult ki. Például a francia könyvnek az Île-de-France-i nyelvjárása az alapja. Nálunk három nyelvjárásból, az észak-tiszántúliból, az erdélyiből és a dunántúliból ötvöződött úgy, hogy a szintén táji eredetű irodalmi nyelv állandó hatása alatt marad. Mégsem hisszük, hogy ne lehetne irodalmi nyelven is beszélni, és viszont: ne volna olyan írott szöveg, amely még nem irodalmi nyelv, de nem is táji, nyelvjárási, népies, hanem kiegyenlítetten köznyelvi.

Az eredeti adás 2019. március 14-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.