Köznyelv
Néhány napja beszéltem róla, hogy a köznyelven általában a nemzeti nyelv, azaz az emlegetett nyelvi norma beszélt változatát értjük. Némelyeket zavar, hogy a magyar köznyelv „nem egységes”. Nekik elárulom: egyetlen művelt európai nyelv köznyelve sem egységes, mégsem származik ebből semminemű káruk. A hangtani, alaktani, jelentéstani változatok sokaságának együttélése ugyanazon a területen nem okoz kárt a legfőbb nyelvi funkcióban: az értelmi, érzelmi érintkezésben. Sőt: teret nyit a nyelv további fejlődésének, funkcionális gazdagodásának, az árnyalatok szétválásának, rögzülésének.
A modern nyelvművelő nem tartozhat az erőszakos egységesítők táborába. Még a helyesírásban is támogatja a változatok fennmaradását, ha azokhoz külön-külön funkció kapcsolódik. Nem lát okvetlenül tájiasságot abban a közismert tényben, hogy köznyelvünk két egyenértékű változatban létezik: az egyik csak nyílt e hangot ismer, a másik megkülönbözteti, és értelmi megkülönböztetésre, azaz fonémaként is használja a zárt ë hangot. E különbségnek nyilván van táji, nyelvjárási háttere, de csak történetileg. Jó volna tudnunk, melyek beszéd hangjainak képzésének legszabályosabb módjai, melyek az elfogadhatók, a csupán szűrhetők, s hol kezdődnek azok a formák, amelyeket beszédhibának kell tartanunk. Ez utóbbiak már zavarják a megértést, mert kirívóan szabálytalan hangzásukkal elvonják a hallgató figyelmét a közlés tartalmáról. Ilyen kiejtési szabályzatunk azonban nincs. S ha lesz is, csak feltárhat meglevő kiejtési szabályokat és közösségi ingadozásokat, törvényeket nem hozhat.
Várat magára annak a feladatnak a megoldása is, hogy elkülönítsük az irodalmi nyelvi és a választékos minősítést, továbbá az, hogy pontosabban lássuk, mi az az írásosságban, ami még belül van ugyan a nemzeti nyelv normáján, mégis a beszélt köznyelv hatását kelti. A köznyelvi minősítés nem azt jelenti szótárunkban, hogy az illető szóalak, kifejezés kirí az írásosságból, mint ahogyan az irodalmi nyelvi sem mindig azt, hogy beszédben már túlságosan választékos volna.
Az eredeti adás 2019. március 19-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.
