Mitugrász

Régen idéztem Grétsy László Anyanyelvünk tájain című kötetéből, melyben nyelvünk érdekességeivel, titkaival ismertet meg. Ma egyre ritkábban használt, de plasztikus szót választottam: a mitugrászt. Grétsy Lászlót idézem.

Egy olvasóm a mitugrász szó eredete felől érdeklődik levelében. „Érzem, hogy az ugrik igénkhez van köze – írja –, de nem tudom, hogyan. Talán a nyelvújítók alkották meg, mint ahogyan az újságírók gúnyos megnevezését, a firkász szót?”

Elismerés a levélírónak, mert ötlete igen érdekes. Történetesen azt is tudjuk, hogy a firkász szót a szótáríró Fogarasi János alkotta meg 1845-ben. Más nyelvújítók kigondoltak az újságírókra egy még ennél is figyelemfelkeltőbb szót. Ez az újdonász. Mindkettő tréfás, illetve rosszalló ugyan, de szerepel még legújabb értelmező szótárunkban is. A mitugrász azonban, bár szintén a 19. század szülötte, nem nyelvújítási szó, hanem olyan szó, amely beszéd közben, a beszélés folyamatában egy mondatból alakult ki főnevesülés útján, mégpedig ebből: „Mit ugrálsz?” Bizonyíték rá, hogy egy régebbi szótárunkban, Balassa Józsefnek A magyar nyelv szótára című kétkötetes munkájában még ilyen formában szerepel: mitugrálsz, s még A magyar nyelv értelmező szótára című hétkötetes munka 1965-ben megjelent IV. kötetében is ott szerepel a mitugrász forma mellett a mitugrálsz változat. Ez tehát olyan szó, amely egy rövid mondatkát rejt magában, illetve abból alakult főnévvé.

Nehogy azt higgyék, hogy ez egyedi példa nyelvünkben! Van jó néhány társa is! Az ugyebár egészen természetes, hogy az adjonisten köszöntésforma voltaképpen egy jó kívánságot kifejező, bár befejezetlen mondat: „Adjon Isten (jó napot, egészséget stb.)!” (…) A ’rossz hírű kocsma’ jelentésű lebuj szintén egy mondat főnevesülése. Első tagja a le igekötő, a második pedig a bújik ige bújj! felszólító módú alakja. Elsődlegesen olyan csapszéket jelenthetett, amely pincében volt, ezért csak meggörnyedve lehetett bejutni. A ’felelősségre vonás, büntetés’ jelentésű nemulass szó minden bizonnyal a ’ne légy túl vidám!’ értelmet sugalló „Ne mulass!” mondat főnevesüléséből keletkezett.

Még tovább is sorolhatnám a példákat: fogdmeg ’pandúr, rendőr’, légyott (ezt valószínűleg Kazinczy alkotta a francia randevú helyettesítésére) stb., de már csak azt jegyzem meg, hogy ilyen főnevesülések más nyelvekben sem ismeretlenek. Ilyen a Kazinczy által más szóval pótolt randevú is a franciában, de ilyen a ’zsebkönyv, útikalauz’ jelentésű vedemecum (ejtsd: vádemékum) is, amely a latinban szó szerint azt jelenti: ’Járj velem!’

Az eredeti adás 2019. március 26-án hangzott el a Kolozsvári Rádióban.