Elveszítse, elvessze?

Tegnap a -zik és -l végű igékről volt szó, azaz, hogy párhuzamosan létezik nyelvünkben például a sízik, síel, blogozik, blogol. Ma továbbra is a különféle szóalakoknál tartunk, ugyanis valami miatt egyes szavaknak, illetve leginkább igéknek több, két, akár három formája is létezik párhuzamosan, ugyanazzal a jelentéssel.

A Nyelv és Tudomány oldal olvasói levélből idéz:

A minap vita kerekedett egy társaságban, ahol én az elvessze szót bátorkodtam használni. Egyesek szerint ez teljesen hibás szóalak, mások kétkedtek, hogy talán csak az elveszni és az elveszteni szavak ragozása keveredik hibásan. A példamondat így hangozhat: Csak aztán a kulcsot nehogy elvessze!

Annyi mindenesetre tény, hogy az elveszítse alak minden kritikán felül elfogadható, ám keresgélve a kérdéses alak után két nemes találatra bukkantam:

„Hizlaló kúrára fogtam, hogy ellustuljon és elvessze az ábrándosságát.” (Kosztolányi Dezső: Szeretlek)

Valamint:

„Már földi reménye idealant romban:
S elvessze hitét az örök irgalomban…?
Gyötrelmes az élet, a halál rettentő:
Maga egymagában viadalmas kettő.”
(Arany János: Toldi szerelme. Hatodik ének)

Azt hiszem, nem kérdés ezek után, hogy nem csak a hétköznapi beszédben szerepel ezen alak, de megbízható gyökerei is vannak.

(…)

Jól megfigyelhető tendencia nyelvünkben, hogy az elveszt kötő-felszólító módú alakjai helyett egyre inkább a rokonértelmű elveszít megfelelő alakjait használják a beszélők. Legalábbis ezt találtam gyors internetes keresésem során. Ez a helyettesítés a kijelentő jelen és múlt idejű alakokat nem érinti. Például az elvesztettem jelentősen gyakoribb, mint a elveszítettem. Persze nem tudok biztosat mondani arról, hogy miért történik ez.

De megkockáztatom, hogy itt egyfajta hiperkorrekcióról van szó, mely szerint a beszélők kerülni igyekeznek a hosszú -ssz- és -ss- tartalmazó alakokat, amilyen az elvessze is. Ha azonban félünk tőle, hogy ezt az alakot egyesek furcsának találják, nyugodtan használhatjuk helyette az elveszítse formát.

Az eredeti adás 2019. március 29-én hangzott el a Kolozsvári Rádióban.